Rész

 1      II|        alól kitisztogatni.~ ~– Óh, kérem, én is barátja vagyok minden
 2      II|       mégis itt hagyhatná.~ ~– Óh, kérem, én féltékeny vagyok Rudolfot
 3     III|     énnekem még tanácsot adni?~ ~– Kérem, édes fiskális úr – könyörge
 4     III|    utódokat hagyjon maga után.~ ~– Kérem!~ ~– Úgy, igaz. Az öreg
 5      IV|     méltóságod) pörét viselje.~ ~– Kérem, barátom uram. Ne beszéljünk
 6      IV|          nézetekben legyek? Mondja kérem! Adjak magamról írást; hogy
 7      IV|   Reménylem, hogy jó sikerrel.~ ~– Kérem önt, vegye rá! – rimánkodék
 8       V|           megháborítottam.~ ~– Óh, kérem, ő még gyermek, neki nem
 9       V|        kedves Maszlaczkym…~ ~– Óh, kérem – vágott közbe Maszlaczky
10       V|     férjhezmenetelre való.~ ~– Óh, kérem, néhány év nem tesz rám
11      IX|            neki felelni, hogy:~ ~– Kérem alássan, az a vers nem rossz!~ ~
12       X|   várakozik.~ ~– Ugyan, küldje be, kérem! Aztán menjen vacsorálni,
13       X|           egypár napra?~ ~– Minek, kérem alássan? Minek? Kéjcsónakázásra
14       X|        nyüzsgött Emánuel. – Ugyan, kérem, méltóságos úr, hol van
15       X|           Hol van az a fattyú?~ ~– Kérem – tiltakozék a kapus –,
16       X|       Vilma kisasszony, az istenre kérem, tegye félre irántam való
17       X|             ha ő maradna utoljára. Kérem. Zoltán szót fogadott, ölébe
18    XIII|          volt.~ ~– Csak az istenre kérem, ne izgasson most, hanem
19     XIV|    látcsövei ide vannak irányozva. Kérem, védje ön magát egy kissé!~ ~–
20     XIV|          szívem reszket, amint itt kérem önt, és ha az a másik itt
21      XV|         azt tudni elébb-utóbb.~ ~– Kérem, ezt ne tegye! Olyan ártatlan
22     XVI|           el? Menjenek! Az istenre kérem, hagyjanak magamra! Ne jöjjön
23   XVIII| elvagdalhatják egymás gégéjét?~ ~– Kérem alássan – csitítá a fiatalember
24   XVIII|         kedéllyel fog szólani.~ ~– Kérem méltóságodat, vegye tekintetbe,