Rész

 1       I|        Csillag és holdsugár kísérte haza az örvendő népet, még az
 2      II|         vezetékeket vigye egyenesen haza, mert ő a gróf kocsiján
 3      IV|          fel két óra hosszat, onnan haza, lefeküdt, reggelig hánykódott
 4       V|            jött, mint a tanácsos úr haza szokott érkezni a táblai
 5       V|          őnagysága még nem érkezett haza, a méltóságos asszonynál
 6       V|         hangyát adnának, hogy vigye haza zsebjében, de szépen bánjék
 7      IX|   mindenféle pörös iratokat hordott haza a kúriáról, az összehajtott
 8       X|      komolyan szabódott, hogy őneki haza kell menni. Maszlaczky úr
 9       X|           ül magához térve. Siessen haza, mert a veszély hamarább
10       X|           kocsisnak. – Óh, leányom! Haza, haza!~ ~A gazdagnak is
11       X|     kocsisnak. – Óh, leányom! Haza, haza!~ ~A gazdagnak is fáj ott
12       X|            közől senki sem mehetett haza, a hintók kimaradtak, miután
13       X|         Most mutatták meg ők, kiket haza atyjainak nevez a hit, hogy
14      XI|           sírhatott most.~ ~Menjünk haza.~ ~De hová? Nincs többé
15     XII|         előtt! No, iszen gyere csak haza! Hát azért neveltünk téged
16     XII|       ijesztget, hogy jöjjön csak ő haza, majd megmutogatja, hogy
17     XIV|           csak most egyszerre térne haza sokadmagával; a zárva volt
18     XIV|          tért ideiglenes szállására haza.~ ~Milyen boldog álmai voltak
19   XVIII| Kőcserepynek Maszlaczky, s alig ért haza Pestre, midőn a választ
20   XVIII|             afelől győződve, hogy a haza és az emberiség eléggé soha
21      XX|             Egy kis pórleány hajtja haza a mezőről libáit, azt odahíja
22   XXIII|            mi pedig elmegyünk innen haza, budai kéjlakunkba, ahol
23    XXIV|        Mármost térj mennyországodba haza…”~ ~Az eddigi szavak mind
24     XXV|           szorított vele, és futott haza, fel a negyedik emeletbe,