Rész

 1      II   |          ő sajátjok. Az ő arcaik gyöngéd vonalmait nem hatja meg
 2      II(2)|          egy bölcs utazó szép és gyöngéd nemzeti táncunkat a francia
 3     III   |         gróféhoz; azontúl a gróf gyöngéd, valóban atyai szeretetének
 4     III   |    amellett oly nemes szívű, oly gyöngéd, teli jó érzelemmel. Meglátszik
 5     III   |          Én láttam a minap, minő gyöngéd féltékenységgel viseltetett
 6       V   |         nem akarja rászedni.~ ~E gyöngéd jelenet után mind a két
 7     VII   |       lapjára ő maga rajzolt egy gyöngéd kézzel színezett képet,
 8     VII   |         magokhoz vonták Zoltánt, gyöngéd karjaikkal átölelve, s hízelgésekkel
 9    VIII   |          édes fiú, oly mély, oly gyöngéd szeretettel halmoztatott
10      IX   |    fogadni jó gyámanyja tréfásan gyöngéd szavát, hogy el ne feledkezzék
11       X   |    kedves kicsike mosolygó arca, gyöngéd kezecskéje az övében. És
12       X   |         ágya mellé, s kis úrnője gyöngéd kezét keblén szorongatá,
13       X   |          Fenn a fényes termekben gyöngéd ápoló kezek fogadják a szenvedőt,
14     XII   |         Tarnavárynak, hogy amely gyöngéd figyelmet ez ideig éreztetett
15     XIV   |        mikor aztán ez az ismerős gyöngéd kezecske ott volt hajdani
16   XVIII   |          a hatalmas, erős, azt a gyöngéd, selyempuha kezet; de te
17   XVIII   |    mintha vigasztalná, simogatja gyöngéd kezével az ifjú fejét, mely
18     XXI   |        benne. Én nem kutatom, mi gyöngéd összeköttetés csatolja egymáshoz
19     XXI   |        kétségbeesve? Óh, azért a gyöngéd vallomásért százszor össze
20     XXI   |        össze kell csókolni azt a gyöngéd, remegő kezecskét, azt a
21     XXI   | viszontlátás édes öröme, egy-egy gyöngéd kézszorítás, egy tekintet
22   XXIII   |        időzz sokáig!~ ~Kőcserepy gyöngéd erőltetéssel vonta el Katinkát
23   XXIII   |       magát kegyed? – kérdé tőle gyöngéd susogással.~ ~– Igen jól… –
24   XXIII   |   értették egymást.~ ~A tanácsos gyöngéd aggodalommal szól gyermekéhez~ ~–