Rész

 1     III|      Nagy kín lehet rá nézve az élet. Minden mozdulata arra van
 2      VI| jegyeznék fel. De vállainkon az élet. A költői délibábtól látogatott
 3      VI|     elgondolja, hogy itt nép és élet lehetne körös-körül, falu,
 4    VIII|       és semmivé tegye egy ifjú élet minden jövő reményét s hosszú
 5    VIII|      terhem volt ez, hát még az élet után! Én boldogtalan vagyok,
 6    VIII|   olykor keresztutakra vezet az élet, kérj tanácsot tenszívedtől,
 7       X|     minthogy rövid volt neki az élet, most a halál után is följár,
 8       X|         el, a törpe omlik le az élet terhe alatt. Nem ilyen vég,
 9    XIII|                        XIII. Az élet mártírja~ ~Két esztendő
10    XIII|    valaki hiú ragaszkodásból az élet örömeihez, ily kínzáson
11     XIV|       hintóban.~ ~Mennyivel más élet, más világ zajgott itt,
12     XIV|       egy hó, egy év, egy egész élet…~ ~Most is az az őszinte
13     XIV|   amiről fogalma nem volt!~ ~Az élet el-elállt szívében. E rémséges
14     XIV|  terültek a város körül. Mennyi élet elférne még itt olyan emberektől,
15     XVI|   magához fog térni, mihelyt az élet aggodalmával nem lesz terhelve,
16   XVIII|        hogy miképpen.~ ~Néha az élet színvonalára merült egy-egy
17   XVIII|     egész fájdalommal leküzdött élet beszél belőle; mikor látnoki
18   XVIII|         mindenki előtt, mint az élet, mint a vér, mint minden
19     XXI|         hol az akkori politikai élet hírhedett férfiai szoktak
20   XXIII|  nélkülözéseken, az újrakezdett élet mindennapos küzdelmein,
21   XXIII|      van a válságpontján: az az élet és halál elválasztó pillanatja.
22   XXIII|          mégis olyan szép ez az élet!…~ ~Valami nyomta még szívét…
23     XXV|        kígyóé tavaszkor; milyen élet van itt, milyen élet! No,
24     XXV|     milyen élet van itt, milyen élet! No, majd meglássa; korán