Rész

 1      II|  kacagott, midőn Emánuel, ki el akarta fogni a lepkét, keresztülbukott
 2     III|       Ki az?~ ~Maszlaczky súgni akarta a nevet, azonban eszébe
 3       V|           Maszlaczky úr, ki nem akarta e dicséretet az ezer közől
 4    VIII|         követett a sírba, s nem akarta, hogy őutána másvalaki azokba
 5      IX|   hímzésnél, vagy tán Zoltánnal akarta elhitetni, hogy az egész
 6       X|         vízben, amint atyját ki akarta menteni; a nő, az anya szeme
 7       X|     sincs többé. Isten csak meg akarta ijeszteni az embereket,
 8       X|       gyermeket, ki azonban nem akarta elbocsátani úrnője kezét.~ ~–
 9     XIV|     mázsányi terhe volna.~ ~Meg akarta köszönni, de nem jött ki
10     XIV|     tessék felbontani!~ ~Ő maga akarta meggyőzni az ifjút állítása
11     XIV|         arcán, homlokán alá. El akarta hajítani azon iszonyú s
12     XIV|      sem olvasott a perből. Nem akarta tudni, hogyan vádolják Rudolfot,
13     XVI|       melyből védencét magát ki akarta játszani. Ez, uram, olyan
14    XVII| négyfelé repesztette, s a tűzbe akarta vetni. Csak akkor jutott
15   XVIII|    Leányom kezét kérte, s nőmet akarta elcsábítani. Ne szóljon,
16   XVIII|        csakugyan komolyan hozzá akarta leányát nőül adni, de miután
17   XVIII|   adhatja; a leányát, aki nejét akarta elcsábítani; ami azonban
18      XX|         mosolygott mindig, vagy akarta vagy sem.~ ~S hogy elcsodálkozott
19      XX|  anyjához, s mire a levelet oda akarta neki nyújtani, már akkor
20     XXI|        Hisz ő is éppen csak ezt akarta.~ ~Az akkori politikai világ
21    XXII|     Kárpáthy Zoltán él. Aki meg akarta őt ölni, annak az egész
22    XXII|   voltak sírva a szemei, de nem akarta észrevetetni velem. „Kitől
23     XXV|       hajdani pártfogóit ha meg akarta látogatni, egyet sem talált
24    XXVI|   tanácsos mindenütt maga előtt akarta őt látni.~ ~Künn a kertben