Rész

 1      II|            Én életemben még nem voltam, nem is leszek komédiában
 2      II|    közbe Zoltán szerényen –, én voltam oly bátor barátomat néhány
 3      II|     volna lenned. Így kénytelen voltam báró Berzyt választani.
 4       V|         Én már több ízben bátor voltam a nagysás kisasszonyt méltsáddal
 5       V|    tartanak; úgy nézek ki. – Mi voltam itt belől, azt nem tudja
 6    VIII|   szeretnem. És akkor már én nő voltam, ő pedig, férj. Én a legboldogtalanabb
 7      IX|       rossz a gyermek, én is az voltam. Ha vigyáznak rá, csak képmutatásra
 8      IX|          hánytak, mikor gyermek voltam; fejemet beverték, penicilust
 9      IX|        akart verni, s hat hétig voltam inkognitó disznópásztor,
10      IX|          Milliom a lelke! Én is voltam fiatalember, csináltam sok
11       X|    percig egyedül Isten kezében voltam. Mi szerencsésebbek voltunk.
12       X| arrogancia. Mikor én annyi idős voltam, szólni sem mertem ily nagy
13       X|     szerencse. Ma nagy malőrben voltam, engem uccse. Még sáphoz
14     XIV|      tűzokádó krátere előtt nem voltam, olyan előtt állok most;
15     XIV|         Hát addig, amíg jurátus voltam, csak akadt exmissióm, akcidenciám,
16      XV|     szegény ember; midőn gazdag voltam, jóakaróim sok hízelgő tulajdont
17      XV|      tenni foga, arról bizonyos voltam, azt tudtam előre, mihelyt
18     XVI|        nézni! Beteges, nyomorék voltam, végrendeletet tettem, fiatal
19     XVI|         magamat. Elég sok ideig voltam ennek az ügynek bolondja.
20   XXIII|       magában. – Az a valaki én voltam. De azt te ne tudd meg soha!”~ ~
21   XXIII|      kardot? Én már hallom. Ott voltam, mikor beszéltek róla, hogy
22   XXIII|        óra előtt nagyon rosszul voltam – szólt hozzá a beteg vigasztaló
23  Vegszo|            Ha ezen eszméket nem voltam képes eléggé tisztára kifejteni,