Rész

 1       I|     falak, a tetőt is feltették rájok, anélkül, hogy összedőltek
 2       I|       véletlenül megtelik, mind rájok fog szakadni az egész népség.~ ~
 3     III|        érzették a nyomást, amit rájok gyakorolt.~ ~Az ügyvéd úr
 4       V|   elkényeztetni, az osztatlanul rájok jutott szeretet túlságos
 5       X|          hó! Legények! – kiálta rájok Kovács, ki legelső vette
 6       X|       Hova igyekeztek? – kiálta rájok a szabadító, látva gyámoltalanságukat.~ ~
 7       X|      Itt a kisasszony! – kiálta rájok Zoltán.~ ~Azok nem tudtak
 8       X|     meleg nyughellyel ő lát el, rájok költve el, amije még vagyonából
 9     XIV|        önre nézőket! Ha nem mer rájok visszanézni, meglássa, hogy
10     XIV|       ember később visszagondol rájok, s úgy mosolyoghatna rajtok,
11   XVIII| olvasatlan pénzt lehetett volna rájok bízni. Maszlaczky úr mintha
12   XVIII|    tanácsos úr. – Ön bizonyosan rájok ijeszgetett jól, egyszerre
13   XVIII|       bizonyítja a hatást, amit rájok gyakorolt; az egyiket megszilárdítá,
14   XVIII| párbajra hívják; nem hallgatott rájok, felkapott egy széket, amelyen
15   XVIII|           Megálljatok! – ordíta rájok mennydörgő szóval, hogy
16   XVIII|    kotyogós kulacs; gyönyörűség rájok nézni!~ ~Üdvözlik is őket
17   XVIII|   Kőcserepy kalpagjával köszönt rájok. Milyen pompás, derék fiúk!
18   XVIII|       hitszegők! Ez a név illik rájok legjobban. Öt forintot kaptak
19      XX|         mégis: néhány betű volt rájok írva veres iraccsal: S.
20      XX|       fatörzsökök, hogy engedje rájok omlani lankadt virágtermetét,
21      XX|   lankadt virágtermetét, hajtsa rájok forró, szédülő homlokát.
22   XXIII|         tudott egy szót felelni rájok.~ ~Katinka is odaborult
23    XXIV|      kastély udvarán, felraknak rájok bútorokat, házi eszközöket.