Rész

 1       I|               ki Budán, a Svábhegyen pompás szőlejében nagyszerű mulatságot
 2       I|             nagynak tetszett. – Minő pompás épület, mily büszke csarnokok,
 3      II|       köszönne valaki, összejárják a pompás termeket – pedig tán kesztyű
 4      II|       sógorok mindennap láthatták őt pompás fogatú hintajában elmenni
 5      II|            ez igénytelen hegyek közé pompás villát építtetni.~ ~Hadd
 6      II|              kertbe, melynek közepén pompás, keleti idomú kastély emelkedett,
 7      II|        keserűséggel nézni a szomszéd pompás kertre.~ ~Ezen év tavaszán,
 8      II|         körül a roppant hőség dacára pompás fehér selyemsál van tekerve,
 9      II|       maradtak a zselék és torták, a pompás mulatság leszállított értéke
10      IV|         infernale uralkodási évei, a pompás kalandok, miknek hőseül
11     VII|         mutatta a duzzogást…~ ~Ő egy pompás kötésű emlékkönyvet adott
12      IX|         kedvenc ételei felől. Délben pompás, finom, ízletes ebéd várt
13      IX|            második emeleten volt két pompás kamra elkészítve számára,
14       X|              a házban kiadó szállás? Pompás egy ötlet.~ ~Egy óra előtt
15      XI| összerepedezve a napok előtt még oly pompás házak, mik állva maradtak,
16     XII|           szép a tenger, hogy milyen pompás dolog a zivatar, hogy micsoda
17   XVIII|    kalpagjával köszönt rájok. Milyen pompás, derék fiúk! A főispán rögtön
18   XVIII|       szeretetreméltó fiúk! Az elébb pompás, derék fiúk, most már részeg,
19      XX|               Egy búskomoly nő jár a pompás szobákon keresztül, végtül
20     XXI|        gyávasága példabeszéd.~ ~– Ez pompás tréfa volt akárkitől.~ ~–
21     XXI|         szótlanul vetkőzni.~ ~Milyen pompás izmok, mily szilárd termet
22   XXIII|            ékszereimet, hagyom ezt a pompás kastélyt, ezeket a gazdag
23    XXIV|          fehér kő jelöli a helyet, a pompás fehér márvány síremlék még