Rész

 1      IV|         búslakodva annyi lelkesült nép között, ez volt Kárpáthy
 2      VI|            ha elgondolja, hogy itt nép és élet lehetne körös-körül,
 3     VII|        mennyivel kevesebb a mai, a nép mennyivel lett jobb és gazdagabb,
 4       X|     ifjaknak csak egy. A megrabolt nép áldva, buzdítva nyújtja
 5       X|         szorult. Azt a felingerelt nép kövekkel fogadja, révészei
 6       X| protestánsok templomából jő, hol a nép ezrei kiáltanak Istenhez
 7       X|      hullám moraja zúg, és távol a nép siralma üvölt…~ ~Összeomlanak
 8      XI|           az ország középpontja, a nép szíve, íme, nincs többé;
 9      XI|       idegen megyékben. Még az élő nép is elvándorol az ország
10      XI|            be, neve annak a magyar nép szellemi és anyagi boldogsága.
11     XII|            lássa az a sok puruttya nép, hogy mi sem tökmaggal élünk
12     XII|    ismerteti meg a romlottsággal a nép erkölcseit, az ő pénzök
13     XII|         csarnokok felé hullámzik a nép, mik nagy népes intézetek
14    XVII|           gyalázatot, mint ez árva nép, mely önbűne nélkül szenvedi
15   XVIII|            hozni ez elkényeztetett nép közé, s azok egész évre
16   XVIII|          előtt egyre sűrűbb lesz a nép; egy-egy vállalkozó szellem
17   XVIII|  üdvkiáltás támad eléje. Itt jön a nép kegyence, a mindenkitől
18     XIX|            visszaéltek vele; nem a nép volt a rossz; óh, a nép
19     XIX|            nép volt a rossz; óh, a nép mindig jó, hanem rosszak
20     XIX|    pártviszály volt az oka, mert e nép mindig meg tudott férni
21     XXI|          karzatokon a legdíszesebb nép. Mindkét párt hősei remekelnek
22    XXIV|          minden vidékből tengernyi nép özönöljék a templomba, s
23    XXIV|           ez órától kezdve ezernyi nép számítá élete boldogabb