Rész

 1       I|       megjelentek, olyanok mind, miként egy nagy család tagjai,
 2      II|          hozzá kell tennünk azt, miként Kőcserepy úr kitűnő ésszel
 3     III|        hogy attól lehet tartani, miként ledörzsöli róla a régi bőrt,
 4     III|       éppen úgy megütik a dobot, miként megütötték a madarasi kastély
 5      IV|          benne a nevezetes, hogy miként, hanem hogy egyáltaljában
 6     VII|         napján, és csókolja meg, miként máskor szokta, miként azt
 7     VII|       meg, miként máskor szokta, miként azt tőle óhajtva várják.~ ~–
 8       X|          vészhangot akarna adni, miként a félrevert harangok a toronyokban.~ ~
 9       X|       medreibe a rontó áradatot, miként vissza tudta űzni annyiszor
10       X|           akik oly tehetetlenek, miként ők magok. A tér vásári bódékkal
11      XI|        úgy eliszapolta a hullám, miként az ipar kézzelfogható teremtményeit.~ ~
12      XI|         Ki érezte e csapást úgy, miként ő?~ ~És íme! A rémséges
13      XI|    nyomor és veszteség emlékeit, miként földből emelkedő paloták
14     XII|        mi kis hazánkra, s látta, miként ment át vékony selyemszálként
15     XIV|        éppen úgy mosolyogna reá, miként akkor, oly tiszta, oly nyájas
16     XIV|    emelte ki őt, s midőn leírta, miként élt, mit szenvedett, miként
17     XIV|      miként élt, mit szenvedett, miként halt meg, lehetetlen, hogy
18   XVIII|     éppen oly szegény szavakban, miként ő maga.~ ~Végre odalép hozzá
19   XVIII| közönséges nemesemberek vagyunk, miként ti; veletek egy rangban
20   XVIII|      nemzetet; hogy azt akarják, miként a nemesember is paraszt
21      XX|     gyalázva az ellenpárt által, miként mi; ő is dühös, elkeseredett.
22    XXIV|         hogy azt a sebet miért s miként kapta, és hogy házasságukat
23  Vegszo|    mellett legtöbb rokonszenvet, miként magam, és mégis ez tűnik