Rész

 1      II|   sokszor emlegettük. Addig is jöjjön, beszélgessünk együtt, én
 2      II|      be rögtön, s ne 10 órakor jöjjön vissza, hanem azonnal. A
 3     III|     tisztelkedni.~ ~– Hát csak jöjjön be! – ordít rá Maszlaczky
 4      IV|    tudom, hogy idebenn vannak. Jöjjön velem, menjünk együtt oda.
 5      VI|     nehogy valami érintkezésbe jöjjön a rongyos viskókkal. Az
 6     VII|        sokáig jő, hogy azonnal jöjjön. Tán ha elébb megindultunk
 7      IX|         Milyen nehezen vártuk. Jöjjön ide! Üljön le! Ide mellém!
 8       X| érkezett valaki. Hát csak hadd jöjjön, Maszlaczky úr egy cseppet
 9       X|   érkezett meg.~ ~– Rögtön ide jöjjön, és adjon számot, hol volt! –
10       X|        mindenkinek, hogy velem jöjjön! Egyedül megyek”!~ ~– Azt
11       X| kereste. Megragadta kezét.~ ~– Jöjjön, uram, gyorsan! Hintaja
12       X|        izentem már utána, hogy jöjjön, de azt mondja, hogy vesztésben
13       X|        érzett félelmet előtte. Jöjjön, ha jőni kell. Végiggondolt
14     XII|          Azzal ijesztget, hogy jöjjön csak ő haza, majd megmutogatja,
15     XIV|        alig várta, hogy valaki jöjjön a páholyba, azonnal használta
16      XV|    hogy mihelyt érkezése lesz, jöjjön hozzá.~ ~Annyira tele volt
17     XVI|       nem hallottam. Hozzám ne jöjjön kend! Én félek az úrtól.
18     XVI|   kérem, hagyjanak magamra! Ne jöjjön hozzám senki, nem akarok
19   XVIII|      tőle a szót!”, meg hogy: „Jöjjön ki a szobából, s ne beszéljen
20   XVIII|    kokánfalviak érdemes vezére jöjjön fel egy szóra a terembe! –
21      XX|        kisasszony oly bágyadt, jöjjön be a mi házunkhoz; nem messze
22     XXI|       holnap reggel tíz órakor jöjjön el értök, őket Rudolfhoz
23   XXIII|     meg most, ne hajoljon reá; jöjjön velem, látogassa meg nőmet,