Rész

 1       V|      talál megróni valót. Még az éjszaka sem rejt el előle semmit.~ ~
 2     VII|        átázott lovásztól.~ ~– Az éjszaka.~ ~– Azon borzasztó időben! –
 3    VIII|         mintha beteg volna; késő éjszaka érkezett meg, s egész reggelig
 4       X|           mennyire haladt már az éjszaka? Tréfás órákban szokás volt
 5       X|        rövid volt neki a nappal, éjszaka is ott írt sokszor, mégsem
 6       X|      magyar viseletnek, s kivált éjszaka idején elmaradhatlan, mivelhogy
 7       X|      azután majd belefásulok. Az éjszaka nem lehet már hosszú, s
 8       X|             Báró úr, ez nem azon éjszaka, melyen az ember ellenségét
 9       X|         nagyanyja volna annak.~ ~Éjszaka maga mellett hálatta, imádkoztatá,
10       X|          a tűztojás, és elaludt. Éjszaka kikelt a tűzmadár a tojásból,
11       X| ügyességgel felelt:~ ~– Ámbár ez éjszaka nemigen hasonlít a velencei
12     XIV|   Maszlaczkyhoz kerül a per. Egy éjszaka fennmaradok, s míg ő alszik,
13     XIV|         távoli jajkiáltás, mikor éjszaka sötét erdőben puszta mocsáros
14   XVIII|           s ilyenformán az egész éjszaka minden nevezetesebb baleset
15     XIX|        tajtéka habzott.~ ~Milyen éjszaka ez!~ ~Odakünn az utcákon
16      XX|      Senki sem jött elő szavára. Éjszaka is lett, s a kisasszony
17      XX|      Hová lett az egyetlen lány? Éjszaka már! Lóra hirtelen minden
18    XXII|       olyan soká eldöng magában. Éjszaka mindig járnak-kelnek odabenn,
19    XXII|          szőnyeg elrejti. A múlt éjszaka éppen éjfélkor megnyílt
20   XXIII|   közőlök egyet.~ ~Milyen gonosz éjszaka! Ki mozdulna ki ilyenkor
21   XXIII|      falevél.~ ~Milyen borzasztó éjszaka ez!~ ~Ott kinn tombol a
22   XXIII|             Milyen rút, átkozott éjszaka ez odakünn!~ ~De iszonyúbb,
23   XXIII|        sírtak valamennyien.~ ~Az éjszaka csendes volt körüle, és