Rész

 1      II|        mondogattak a fiatalúrnak.~ ~Azóta a szerencse igen felvitte
 2     III|          fejében elkótyavetyélte, s azóta nem jutott eszébe megújíttatni;
 3     III|          mind máshoz mentek nőül, s azóta mind családos anyák, boldog
 4    VIII|     hagyatott, ahogy volt, s én, ki azóta minden napot a kastélyban
 5       X|            rettegett, s Zoltán csak azóta kezdett kegyence lenni,
 6       X|         hallottunk sem azelőtt, sem azóta; szelíd biztatás és űző
 7       X|           hasonló bajokkal küzdött, azóta pedig soha a feje sem fájt.
 8     XII|             majd elpatkoltam akkor, azóta nem iszom rosztopicsint.
 9     XIV|             oly délceg hajadon lett azóta. Aztán talán nem is szabadna
10     XIV|            Ki tudja? Sok idő elmúlt azóta. Emlékezik-e még a hajadon
11   XVIII|          hát te, aki láttad őt, aki azóta is láthattad, beszélhettél
12   XVIII|            vele!~ ~– Sohasem láttam azóta.~ ~– Nem-e? – szólt egészen
13   XVIII|       keresztül? Sok nap elmúlt már azóta, ugyebár? Miért nem jön
14   XVIII|             az üdvösség, ami fölött azóta vagy merőben kicserélték
15   XVIII|          földön lakott ifjúkorában, azóta külföldön tartózkodott,
16   XVIII|             merte magát Kokánfalván azóta, hogy ő otthon van; azt
17   XVIII|             csapat. Pedig bizonyára azóta egy csepp bort sem ittak.
18   XXIII|          amit elkészítettek számára azóta. Ne csókolja meg most, ne
19   XXIII|          aki nincsen többé, aki már azóta vár reám valahol. – Más
20     XXV| hallgatásban marasztaltak el, s aki azóta csak úgy tengett-lengett
21     XXV|           drasztikus szer használt. Azóta nem tudnak Maszlaczky úrról
22    XXVI|          század, hány ezred múlt el azóta!~ ~Amíg a pálmafa törzsöke
23    XXVI|        Mióta ő megtért ősei lakába, azóta a kárpátfalvi kastélynak