Rész

 1      IX|          itthon, mert itt Tarnaváry septemvir lakik.~ ~Zoltán megköszönte
 2      IX|            venni, melyik az, akit a septemvir úr oly keményen dorgál,
 3      IX|             September úr (ijedtében septemvir helyett mondta), hogy nekem
 4      IX| kivakartatni.~ ~Csak ekkor kezdte a septemvir úr Zoltánt figyelmére méltatni.~ ~–
 5      IX|           tehetős alispán fia, ki a septemvir úr középső kisasszonya,
 6       X|           odamenni? – szólt közbe a septemvir.~ ~– Pedig a halogatás veszéllyel
 7       X|           kiálta fel elszörnyedve a septemvir.~ ~– Kedves gyámatyám, látja,
 8       X|            messze elnyújtva, hogy a septemvir háromszor keresztülbotlott
 9       X|    elbúsulva kellett visszatérnie a septemvir úr lakába, még a kapuban
10       X|            éltesebb férfi, köztök a septemvir és a tanácsos, félrevette
11       X|             koccinta felköszöntve a septemvir. – De annak elibe állunk!~ ~
12       X|             úr elnevette magát.~ ~A septemvir kordialiter felkapta poharát,
13       X|            a kérdés intézve volt, a septemvir, most is ott ült az asztal
14       X|          nagysád! Térjenek vissza a septemvir úr lakába! Én kinyargalok
15       X|           lépést haladva lehetett a septemvir lakáig jutni.~ ~Ott is nagy
16       X|     Tarnaváry cselédeit. E csónak a septemvir pincéjéből húzatott ki,
17     XII|             nevelte.~ ~Amit ígért a septemvir, nemsokára meg is tartá.~ ~
18     XII|            ezentúl nem leszek többé septemvir, hanem cukrot főzök, te
19     XIV|        törvényes gyám, a méltóságos septemvir úr valami nagy tekintélyű,
20   XVIII|         tehát X. megyében Tarnaváry septemvir úr a konzervatívek erős
21   XVIII|       restell. Viszont ellenökben a septemvir legkedveltebb egyéniségei
22   XVIII|    Tarnaváry szemébe: „Tán bizony a septemvir úr keresi az alkalmat, melyben