Rész

 1      II|          tiszta tekintetét, s azt a nyugodt, szeretetre méltó ajkmetszést.
 2      II|             de Emánuel barátunk oly nyugodt ostobasággal beszélt felőlök,
 3     III| legnagyobbszerű ütközetnél. Itt egy nyugodt kombináció, ott egy fortélyos
 4     III| megmérgezésén jártatja elméjét, oly nyugodt lélekkel ropogtatta a vajasszarvasokat,
 5     III|          elhiszem – szólt az ügyvéd nyugodt büszkeséggel. – Az nem is
 6      IV|       lencséje~ ~Maszlaczky úr azon nyugodt tudattal hajthatá le fejét,
 7       V|           gúnyolódik. Hanem Eveline nyugodt, őszinte tekintete meggyőzheté
 8    VIII|       hangjára visszafordult, s oly nyugodt, oly hideg arccal fogadá
 9    VIII|             enged: az örökké hideg, nyugodt férfi az, aki sír.~ ~Zoltán
10       X|       mindezt nem cselekedte, hanem nyugodt lélekkel elővette a fenőszíját,
11       X|            hangon mondá:~ ~– Legyen nyugodt, nagysád! Térjenek vissza
12       X|          monda:~ ~– Nagysám! Legyen nyugodt! Ha veszély fenyegeti Vilma
13     XIV|             előtt.~ ~Zoltán komoly, nyugodt arccal állt Kovács elé,
14      XV|          Félek magamtól.~ ~– Legyen nyugodt! Én tudom, hogy a szív nemessége
15   XVIII|     bajusszal; mikor hallgat, olyan nyugodt, olyan szélid egész tekintete,
16     XXI|           vedd magadhoz, és majd ha nyugodt óráidban leszesz, bontsd
17    XXII|         ellentéte azoknak.~ ~– Légy nyugodt, kedves gyermekem – szólt,
18    XXII|             győzni. Ígérd meg, hogy nyugodt fogsz lenni addig, hogy
19    XXII|          szokottnál, de tökéletesen nyugodt és csillapult.~ ~Férje megszólítá,
20   XXIII|       nézett merően, sokáig, hogy a nyugodt, bölcs férfiú a vért érzé
21   XXIII|      vonásaiban kifejezé magát, s e nyugodt, szelíd angyaltekintetet
22   XXIII|           pillanatok múlva csendes, nyugodt tekintettel nézett szét