Rész

 1       I|  tekintenek reá: „Mit mutogatsz te nekünk, szegény bohó, nyomorult
 2       I|            meg?…~ ~Bocsássatok meg nekünk nálunknál jobb, okosabb
 3       I|    versenyt támasztani; mutassatok nekünk egy kicsiny kis helyecskét
 4       I|            haladnak. Hagyjátok meg nekünk ezt az örömünket.~ ~A József-külvárosban,
 5      II|            és jó tanácshoz kapkod, nekünk időnk marad végignézni a
 6      II|        ifjonc féltréfásan.~ ~– Tán nekünk kellett volna önt felkérnünk? –
 7     III|     emlékezik. Megengedem. Azonban nekünk szükségünk volt erre a perben.
 8     III|            becsülnek, de ez kevés; nekünk valaki kellene, aki magát
 9     III|           ügyet; ilyen emberre van nekünk szükségünk.~ ~– Hát szerezzen
10       X|           el. Azt el kell mondanod nekünk!~ ~– Csekélység az. Nincs
11       X|             Óh, a föld jobb anyánk nekünk, mint amilyen fiai mi vagyunk
12       X|       végezze el az úr Trommellel, nekünk semmit sem adott. Legények!
13       X|           tud fizetni?~ ~– Hahaha! Nekünk nincs házunk Pesten.~ ~Ilyen
14       X|            elveszett, elveszett az nekünk is, elveszett az egész országnak…~ ~
15      XI|            eszmét már ajándékozott nekünk fölvirágzásával:~ ~„Aki
16     XII|         siess úgy, öcsém! Hagyj te nekünk békét a te Angliáddal. Itt
17     XII|      népvilágító szellemei vannak; nekünk is van elég, azok a homályba
18    XIII|          dolog: egészen úgy, ahogy nekünk szükséges, hogy álljon.
19   XVIII|            de olyan gyöngeség, ami nekünk jól áll.~ ~Kőcserepy úr
20   XVIII|            felőle mind a ketten.~ ~Nekünk elég annyit tudnunk, hogy
21   XVIII|     zsebében sok tallér,~ Nem kell nekünk inggallér,~ Lehetsz Pesten
22      XX| Tarnavárynak volt esete. E Dabroni nekünk jó barátunk; most írt levelet,