Rész

 1      II|        gondolni, hogy az atyafiak mennyire irigykedjenek most rá.~ ~
 2      II|       nevelőnéjét, észrevehetjük, mennyire nem iparkodik szenvelgő
 3      II| arckifejezésében, fejhordozásában mennyire utánozza gyámatyját. Az
 4      II|     akarja, hogy lépést menjen, s mennyire húzza össze a kantárszárat.~ ~
 5     III|      arcának ragyogásán látszott, mennyire meg van elégedve dialektikájával
 6     III|         ifjú Kárpáthy Zoltán arca mennyire hasonlít Rudolf gróféhoz;
 7       V|    tudatott velem… Boldogtalan!~ ~Mennyire lehetett szánakozni e szegény
 8      VI|      jártak el, s bámulatos volt, mennyire fejlődött a nemzeti ügyesség
 9    VIII|      Rudolf észrevevé, hogy a fiú mennyire el van érzékenyülve, iparkodott
10       X|         az óraütéseket. Ki tudja, mennyire haladt már az éjszaka? Tréfás
11       X|           erősen tudott szeretni, mennyire az gyűlölni is, hogy még
12     XII|        ennyi által bebizonyítani, mennyire terhesnek találja, hogy
13     XII|       írjam. Tudhatod pedig, hogy mennyire nem kenyerem a levélírás,
14     XIV|       Katinka.~ ~Az ő kicsije! De mennyire megnőtt, megszépült, mióta
15      XV|       akarná őt onnan ölelni.~ ~– Mennyire meg van gyalázva édes, édes
16   XVIII|           észrevehető volt rajta, mennyire unja ezt az egész előadást.~ ~
17     XXI|   Apróságok, útbaeső csekélységek mennyire érdekelték őket; lehetett
18     XXI|   lehetett!~ ~Hallhatá, érezheté, mennyire szerettetik; nem volt előtte
19     XXI|         végig kellett hallgatnia, mennyire féltve, mennyire szeretve
20     XXI|      hallgatnia, mennyire féltve, mennyire szeretve van; midőn elbúcsúzott
21     XXI|          arcát, ajkait elhalmozá, mennyire szereti az – nem anyját,
22     XXV|          egy hónapig lesz is itt, mennyire átváltozva érzendi magát;