Rész

 1      II|  mintha magát megalázta volna hozzám, pedig csak azért jött ide,
 2     III|   informáláshoz, tehát tessék hozzám közelebb húzni a székét!~ ~
 3     III|    folytatá tovább:~ ~– Végre hozzám vetődött kedves nagyságod
 4       X| hangon valakihez. – Gyere ide hozzám, Liza!~ ~E szóra az angyalos
 5       X|    négy esztendővel idehoztak hozzám, akkor mindjárt elkezdtem
 6       X|     kinyújtott kezét:~ ~– Ide hozzám! – kiált az ájuldozónak…
 7    XIII|      egy tisztességes leányt, hozzám illő családból, akit megszeretek,
 8     XIV|   gyermekies kíváncsiság.~ ~– Hozzám fér! – felelt meg e szóra
 9     XIV|   valakit nagyságod, utasítsa hozzám, majd én felkeresem. Zoltánnak
10     XVI|      Ilyet még nem hallottam. Hozzám ne jöjjön kend! Én félek
11     XVI|  hagyjanak magamra! Ne jöjjön hozzám senki, nem akarok látni
12   XVIII|   mondanak.~ ~– Aztán odajött hozzám, és azt mondta, hogy öleljelek
13   XVIII|     igen jó helyre jött az úr hozzám, én majd elveszem a kedvét
14   XVIII|       hangján ordíta:~ ~– Aki hozzám mer nyúlni, halál fia!~ ~–
15   XVIII|     Nyissátok ki a kaput! Aki hozzám mer nyúlni, halál fia!~ ~
16      XX|       ezt jutalmul, és siess! Hozzám ne jöjj többet vissza, mert
17     XXI|     minden nyelven megértem a hozzám intézett szót. Pedig engemet
18     XXI|    vannak; majd holnap azután hozzám költözhettek.~ ~Ez igen
19     XXI| odafutott hozzá.~ ~– Ne nyúlj hozzám! Ne nyúlj hozzám! Ti meg
20     XXI|     Ne nyúlj hozzám! Ne nyúlj hozzám! Ti meg akarjátok őt öletni.
21   XXIII|       vagyok, mindjárt jöttél hozzám ápolni, vigasztalni. De
22     XXV| kevésbé, mert neki semmi köze hozzám.~ ~– Talán bizony én? –