Rész

 1      II|      foglaljon helyet.~ ~Amint a hintó megállt – a jurátus kipattant
 2      II|          Zoltán is ott lovagol a hintó mellett. Ezt senki sem foghatja
 3      II|       ünnep, nagyságos uram.~ ~A hintó a teraszra járatott, Zoltán
 4      IX|      kendőt lobogtattak a távozó hintó után, és sorba ölelgeté
 5       X|          nélkül, s a tovagördülő hintó után nyargalt, az ottmaradókat
 6       X|       mindenütt a sebesen rohanó hintó.~ ~Amint a Váci út elejére
 7       X|          majd jajveszékelni!~ ~A hintó és a lovas már eltűntek
 8       X|       vagyunk!? – sikolta fel, a hintó ablakát felrántva.~ ~A tanácsos
 9       X|       jégdarabokat kezdtek már a hintó kerekeihez súrolni.~ ~–
10       X|  félrefordítá a rudat, úgyhogy a hintó egyet kanyarodva, keresztbe
11       X|         Miért nem halad már ez a hintó?~ ~– Többet érne, nagyságos
12       X|       ismerős hang szólalt meg a hintó mellett. Zoltán érkezett
13       X|        erőszakosan ragadva meg a hintó ablakát; tán képes lett
14       X|      újra visszafelé vágtatott a hintó, míg Zoltán egyikén azon
15       X|          ő volt a legelső, aki a hintó ajtaját kinyitá, aki Eveline-t
16       X|   zsámolyáról a vak leányka.~ ~– Hintó járt a kapu alá – szólt
17     XIV| válaszolni.~ ~Milyen kár, hogy a hintó szemközt találkozott velök,
18      XX|      múlva, késő este egy fedett hintó vágtatott ki a kastély udvarából
19   XXIII|          volna. Ez kocsizörej.~ ~Hintó hajtatott be a kastély udvarára.
20    XXIV|         mint énvelem.~ ~A fedett hintó is kigördül az udvarról,
21    XXIV|       folyosókról, csak egy üres hintó áll még útra készen a kijárás
22    XXIV|         üdvözölte őket; azután a hintó kigördült az udvarról; a