Rész

 1      II|     megragadva izmos kezeivel a csónakot, olyat lódított rajta, hogy
 2       X| pincéjébe eleve elrejtetett egy csónakot, melyben szükség idején
 3       X|     keményen állt, s kihúzták a csónakot a vízből. A facsöveket a
 4       X|       rohanó ár végre levitte a csónakot a kiöntésre, s ott megfeneklettek
 5       X|        nekik, hogy emeljék ki a csónakot, nehogy a jég összezúzza.~ ~
 6       X|   fülébe, s azzal elkezdtek egy csónakot evezőkkel s kormánnyal ellátni.~ ~
 7       X|       magam részére óhajtok egy csónakot, saját rendelkezésemre.~ ~–
 8       X|       Tegye el! Hanem adjon egy csónakot rögtön.~ ~– Akár dereglyét,
 9       X|        megrúgva lábával az ingó csónakot, olyat lódított rajta, hogy
10       X|          Az ifjak elfoglalták a csónakot, míg a legyőzött révészek
11       X|      áradat omlásához irányzá a csónakot. Az evezők gyorsan csapkodták
12       X|        szélsebesen hajtá tova a csónakot, végig a Nagyhíd utcán.
13       X|    köztiszteletű férfi hajtja a csónakot, amott egy szerzetest látunk
14       X| rettegők örömmel látják jönni a csónakot, mely őket biztos révbe
15       X|       merészen odakormányozva a csónakot a rablók közé; hárman vannak
16       X|     tartson fölöttük. Az elvett csónakot aztán felosztják a győztesek
17       X|         hogy fel ne fordítsák a csónakot, mert az ember könnyen katarrust
18       X|         oly bolondul hintázva a csónakot, hogy a némberek sikoltozva
19       X| Akárhová, a víz már nem mély. A csónakot majd átadom másnak, aki
20       X| főherceg kísérői csáklyáikkal a csónakot, s a zseniális báró, ki
21       X|   életét.~ ~– Kinek van kedve a csónakot átvenni embertársai szabadítására? –
22       X|         bírta volna reá, hogy a csónakot elhagyja, kilépett abból