Rész

 1      II|     ülésben ült a főispán úr, vele szemközt az elsőben a jurátus, ámbár
 2      II|           midőn végre kicsikéjével szemközt ülhetett, s a kéjlakot nem
 3     III|  rendetlenségben.~ ~Innen a velünk szemközt levő ajtón bekopogtatván,
 4     III|           nem fia áll többé velünk szemközt, hanem valaki más, ki önmagát
 5       X|       ismerhető meg annak mivolta, szemközt nézve pedig igen elevenen
 6       X| megfoghatlan volt előttem, míg egy szemközt jövő lovas meg nem magyarázta,
 7       X|            téren végigfutó ember a szemközt jövőknek:~ ~– Egy láb és
 8       X|     bezárta előttük.~ ~A tanácsnok szemközt állt vele. Nem rettent-e
 9       X|     elejére értek, oly sűrű volt a szemközt tóduló néptömeg, hogy alig
10       X|          bámulva pillantának fel a szemközt jövő hintóra és lovagra;
11       X| erőfeszítéssel rugaszkodott neki a szemközt omló hullámoknak, olykor
12       X|         Zoltán szótlanul bámulta a szemközt jövő tüneményt. Úgy rémlett
13       X|   férfihang. Izmos, magas férfi jő szemközt csónakkal, egyenesen a rablókra.
14       X|         egy tágas dereglyét látnak szemközt úszni, körültűzködve üvegharangok
15     XIV|          hétszemélynök páholyában, szemközt a septemvirnével.~ ~Sohasem
16     XIV|           Milyen kár, hogy a hintó szemközt találkozott velök, s Szenczyné
17   XVIII|       minőségben állanak egymással szemközt, s azzal szabad tetszésére
18   XVIII|       szólt egyenesen hozzá, amint szemközt állt vele:~ ~– Nincs szerencsém
19   XVIII|    elszörnyedtek bele, csak a vele szemközt álló alak nem mutatott semmi
20     XXI|             midőn két oly vívó áll szemközt, kik nem szoktak karcolásra
21   XXIII|    éjszakáján felment irodájába, a szemközt találkozó cselédeknek halkan