Rész

 1       I|        mi örülünk neki; bár azt mondják, hogy kicsiny és nemigen
 2      II|         hosszú volna elmondani. Mondják, hogy fiatal korában deli
 3      II|       hogy ez… – a többit súgva mondják egymás fülébe. Különösen
 4      II|        előszobában hagyták; azt mondják, hogy a főispán úr az alispánok
 5     III|             Én nem nyilatkozom. Mondják önök, mit ígérhetnek.~ ~
 6     VII|     legtiszteltebb férfinak azt mondják a törvény előtt: „Te egy
 7       X|   Németország honfiai elégülten mondják, hogy csak egy Bécs van
 8       X|     benn a táncteremben sápadva mondják egymásnak a lejtő párok:~ ~–
 9       X|        a meleget a nyíláson, és mondják: „Rop, rop, rop, pitt, patt!
10       X|      sem jó, sem szép. Azt csak mondják, de nem igaz. Én magam jobban
11      XV|       eszközöm van, pedig, mint mondják, atyám roppant gazdagságot
12   XVIII|      diadal lehet még ez!~ ~Azt mondják, hogy egyik holló nem ássa
13   XVIII|      elégületlenséget közöttük; mondják el nekik, hogy az illetlen
14      XX|         gyermekem, a szabadba – mondják neki apja, anyja –, eredj
15      XX|         kétségbeesetten, amerre mondják, hogy leánya eltávozott.~ ~
16    XXII|         az én vak leánykám? Azt mondják, hogy itt járt, mikor én
17   XXIII| tányérján felejti! Ilyenkor azt mondják, hogy távol levő rokona
18   XXIII|          s midőn megszólal, azt mondják, hogy ez a halálóra. Ott
19    XXIV|    tudja. Isten legyen önökkel! Mondják meg Kárpáthynak, hogy én
20    XXIV|        kiesik szemökből, hogyha mondják:~ ~– Visszajön a régi gazda!
21     XXV|    olyan jólesik azután, ha azt mondják, hogy a jók a becsületesek