Rész

 1      II|         e szavakkal:~ ~– Disznó meleg van, méltóságos asszonyom!~ ~
 2      VI|         pedig, amikor a rekkenő meleg kiszárasztá a vizeket, fölséges
 3    VIII|      nyomással ült kebleikre, s meleg, élettelen roha enyészetes
 4       X|  jelenségeikben. A felvidékeken meleg, olvadékony idők jártak,
 5       X|            szólt elszörnyedve a meleg keblű ifjú.~ ~– Hagyd a
 6       X|      hagymáz miatt. Zoltánon jó meleg zeke volt, azt leveté magáról,
 7       X|         már, mit használ neki a meleg öltöny; vedd el róla, mit
 8       X|       félelmes menhelyeikről, s meleg pokrócokba takarva, a tutajon
 9       X|         testeiket érinteni, s a meleg, pelyhes ágy helyett ott
10       X| megpillantva a karszékre vetett meleg téli sált, azt hirtelen
11       X|       gyermek!~ ~Betakargatá őt meleg kendőjébe, és sietett vele
12       X|      érte olyan messze menni, s meleg buzgalommal ajánlkozának,
13       X|       kiket étellel, itallal és meleg nyughellyel ő lát el, rájok
14       X|        ott átadta neki a katona meleg szobáját, fekhelyét, kész
15       X|       is alázuhan. Hidegvérrel, meleg szívvel hallja a derék bajnok
16       X|     ifjú sokkal jobbnak találta meleg szobájában bevárni a veszedelem
17     XII|        ugyan meglepte néha az a meleg, részvevő hangulat, melyben
18     XII|         neki egynehányszor igen meleg férfias szavakkal megköszönni,
19    XVII|        esőkkel járt, s elkelt a meleg szoba. Zoltán elfáradtan
20   XVIII|         büszkesége meglágyult a meleg szavaktól, s akik kezdték
21   XXIII|       mely biztos szőnyegekkel, meleg kárpitokkal van elzárva