Rész

  1      II|            Kőcserepy Dániel tanácsos úr nyári lakába.~ ~Az valóban
  2      II|           Őnagysága Kőcserepy Dániel úr, vagy mint ő maga szokta
  3      II|          deli legény volt a tanácsos úr, a hölgyeknél nagy kegyben
  4      II|        tennünk azt, miként Kőcserepy úr kitűnő ésszel bír, melyhez
  5      II|         isten helyezett.~ ~Kőcserepy úr háza egyike a leglátogatottabbaknak,
  6      II|      szerencse igen felvitte a derék úr dolgát, s midőn másodszor
  7      II|            vonást ismerünk Kőcserepy úr őnagysága jelleméből, mindjárt
  8      II|           emlékezetére.~ ~A tanácsos úr egypár év alatt paradicsommá
  9      II|          azzal, hogy amíg a tanácsos úr itt tizenkét holdból álló
 10      II|       nagyobb fáradságba. A tanácsos úr, valahányszor egy saját
 11      II|      elpusztulva.~ ~Csak a nagyságos úr kertje maradt zölden, ő
 12      II|         megnyitása napján a tanácsos úr az egész pesti úri világot
 13      II|                   Báró Berzy Tivadar úr őméltósága.~ ~S belép ezzel
 14      II|            be tiszteletét. Kőcserepy úr két lépésnyire eléje ment,
 15      II|              címezte őt.~ ~Kőcserepy úr élte virágában levő férfinak
 16      II|                 kiálta fel Kőcserepy úr, ki tudott máshova beszélni,
 17      II|          mint báró Berzy; a tanácsos úr átaljában semmiféle, sem
 18      II|              hízelgő szóra, tanácsos úr is kezeit dörzsölé örömében;
 19      II|              Berzy, mintha Kőcserepy úr gondolatjára felelne, s
 20      II|          tekintetes Maszlaczky Gábor úr. Ne tessék megbotránkozni
 21      II|     csinálnak ebből is!~ ~A tanácsos úr, mint finom ember, restellette,
 22      II|       restellette, hogy a tekintetes úr úgy lármázik e finom társaságban,
 23      II|              mernék, hogy Szentirmay úr maga is itt fog lenni ez
 24      II|            gondolkozni.~ ~– Fiskális úr – szólt báró Berzy, kit
 25      II|             beszélni.~ ~A tekintetes úr erre mellényébe dugva kezét,
 26      II|                 Uram, nagyságos báró úr; én nem félek senkitől,
 27      II|             azt megállom! Szentirmay úr jól tud lőni, vágni; én
 28      II|           vajon a nagyságos tanácsos úr és excellenciás úr neje
 29      II|          tanácsos úr és excellenciás úr neje meghívását kövesse-e
 30      II|      felelősséget hárított Kőcserepy úr vállaira, ki sietett is
 31      II|        sietett közbevágni a fiskális úr –, én biztosíthatom, hogy
 32      II|        mennék oda soha.~ ~A tanácsos úr újólag bizonyítá, hogy minden
 33      II|            nem jól kezdik. Ugyanezen úr, midőn aztán anyagi érdekű
 34      II|           teraszra Tarnaváry főispán úr, ki a nyarat családjával
 35      II|        hátulsó ülésben ült a főispán úr, vele szemközt az elsőben
 36      II|           principálisát.~ ~A főispán úr rövid, zömök férfiú volt,
 37      II|      serkedezni kezdett.~ ~A főispán úr pedig a teremajtó felé sietett,
 38      II|     elfogadáskészen várta a tanácsos úr, oly nyájasan hajtva meg
 39      II|            csecsebecsék.~ ~A főispán úr nem szokta magát nyomasztva
 40      II|            szolgájá”-hoz. A tanácsos úr hátralép, szabad tért engedve
 41      II|     Nagyságos gróf Szentirmay Rudolf úr és családja!~ ~E szókra
 42      II|         Méltóságos Tarnaváry főispán úr oldala mellett.~ ~– No,
 43      II|              mondják, hogy a főispán úr az alispánok fiaival is,
 44      II|            fiatalembert, a nagyságos úr minden órában eszünkbe hozza,
 45      II|           előkelők termeiben. A báró úr igen jó táncos volt, a keringőt
 46      II|           igen.~ ~E szóra a tanácsos úr közbefurakodott, nagy mosolyogva
 47      II|              aggodalommal a tanácsos úr. Rudolf benső gyönyörűséggel
 48      II|            társaságban.~ ~A tanácsos úr és a főispán közelebb hajoltak
 49      II|               A nádor…1~ ~A tanácsos úr hüledezve tekinte szét,
 50      II|              vele; megengedi főispán úr, hogy lovamat átengedjem
 51      II|          vinnyogni kezdtek a főispán úr körül.~ ~– Ki röhög itt? –
 52      II|          volt, de Kőcserepy tanácsos úr kisasszonyára kissé illetlen
 53      II|           bajadérfátyolt, a tanácsos úr azon vevé észre, hogy a
 54      II|          kezd hazafelé.~ ~A tanácsos úr iparkodott mosolyogni. Magában
 55      II|              a fitymálást; a főispán úr, kinek kocsiját Kovács még
 56      II|            kezdtek mulatni. Kárpáthy úr úgyis látott annál szebbet
 57      II|              ide eljött.~ ~Kőcserepy úr kéjlakában pedig érintetlen
 58     III|          tekintetes Maszlaczky Gábor úr, ki előtt már van szerencsénk
 59     III|      jubilátus huszárt mint fiskális úr mindenesét, ki reggeltől
 60     III|              kitől ezeket a fiskális úr még ifjú korában perköltség
 61     III|       cserebogárnak, hogy a fiskális úr újra bútoroztatja szállását,
 62     III|               Mintha csak a fiskális úr számára volna teremtve.~ ~
 63     III|          bizonyítja, hogy a fiskális úr nem hiú ember. Az ágya fölött
 64     III|              fényűzése.~ ~Maszlaczky úr odahaza nem sokat törődik
 65     III|              ürügy alatt; a fiskális úr otthon legkevésbé galant
 66     III|           érezze mindenki, hogy ő az úr, s akinek nem tetszik a
 67     III|         Őnagysága báró Kárpáthy Béla úr kíván tisztelkedni.~ ~–
 68     III|           lóért.~ ~Kárpáthy Abellino úr őnagysága, dacára előrehaladt
 69     III|         spanyolfal mellől Maszlaczky úr kurta keze, s hangzik éles,
 70     III|           szava.~ ~– Ah, kedves báró úr! Csak tessék leülni addig,
 71     III|            leülni addig, kedves báró úr. Mindjárt egyszeribe. Csak
 72     III|             maradni, amíg Maszlaczky úr elvégzi fördését, s számára
 73     III|         engedi, vagy sem, Maszlaczky úr nekigyürkőzik, s egy tál
 74     III|    bosszankodással tekint a fiskális úr szürke fejére, ki nem szűnik
 75     III|      füleivel és fogaival Maszlaczky úr, s egy tarka virágú hálókabátot
 76     III|          mint van a kedves nagyságos úr? Mivel szolgálhatok a kedves
 77     III|          úrnak?~ ~A kedves nagyságos úr nem tartotta érdemesnek
 78     III|           pörünk, uram?~ ~A fiskális úr felhúzta az egyik vállát
 79     III|          legjobban, kedves nagyságos úr; mondhatnám, elég rosszul.~ ~
 80     III|                Ah, pardieu, fiskális úr, ez rossz tréfa, ilyen tréfákhoz
 81     III|             én! – süvölte Maszlaczky úr, túlkiabálva tűzbe jött
 82     III|          hagyjon engemet a nagyságos úr a magam útján menni, s ne
 83     III|           tudni akarom?~ ~Maszlaczky úr felugrott székéről, s elkezdett
 84     III|                 Kérem, édes fiskális úr – könyörge Abellino szelíden –,
 85     III|             vágjon, kedves nagyságos úr, mert én tudom, hogy mit
 86     III|    alkalmasnak találta.~ ~Maszlaczky úr nagy lélegzetet vett a pipából,
 87     III|             nagyságos Kárpáthy János úr felé, kinek félmilliót jövedelmező
 88     III|             édesatyja meghalt, János úr már akkor is túl volt az
 89     III|         félbe – rikácsola Maszlaczky úr –, ez úgy van, ahogy mondom,
 90     III|           gyámatyja, gróf Szentirmay úr, kinek emellett még felszámíthatlan
 91     III|               Itt megállt Maszlaczky úr, mintha időt akarna engedni
 92     III|             lassan, kedves nagyságos úr; azt még nem mondtam, hogy
 93     III|              jönni, kedves nagyságos úr. Én tudom, hogy erről kedves
 94     III|          vagyok az, kedves nagyságos úr. Egész számításom dugába
 95     III|     megmagyarázom – szólt Maszlaczky úr, felülve kerek székére.~ ~
 96     III|            az asztalra.~ ~Maszlaczky úr elvette a szarvasokat a
 97     III|            türelem, kedves nagyságos úr. Ez mind a dolog érdemére
 98     III|              gyöngytyúk. (A fiskális úr nem állhatá meg, hogy ez
 99     III|                Nos, kedves nagyságos úr, kezdi-e ön érteni a többit?
100     III|         rájok gyakorolt.~ ~Az ügyvéd úr kiverte pipájából a hamut.
101     III|             kezdett égni; Maszlaczky úr kénytelen volt egy akkor
102     III|          fő-fő baj, kedves nagyságos úr, ami mind ez ideig gátolta
103     III|             van. Nagyságos Kőcserepy úr, ha méltóztatik ismerni. –
104     III|       leányát, vagy mi?~ ~Maszlaczky úr nagyot kacagott.~ ~– Nem
105     III|          nagysád; dehogy. A tanácsos úr nem kártyázik soha; a nagyságos
106     III|            Nem úgy, kedves nagyságos úr; nem úgy. Hanem én megmondom,
107     III|             ígérhetnek.~ ~Maszlaczky úr egyet-kettőt rántott a vállán
108     III|         kétharmadát. Nekem Kőcserepy úr sem ingem, sem gallérom,
109     III|               Édes, kedves nagyságos úr, még egyet mondok, de legyen
110     III|         eszemen vagyok.~ ~Maszlaczky úr sértett önérzettel kelt
111     III|        fordult.~ ~– Kedves nagyságos úr, amint látom, bizalmát nem
112     III|              cselekedjék. Maszlaczky úr rá sem nézett többet.~ ~–
113     III|             felelte, hogy Maszlaczky úr csakugyan visszaküldé a
114      IV|          Ézsau lencséje~ ~Maszlaczky úr azon nyugodt tudattal hajthatá
115      IV|          kézre?~ ~Itt jön Maszlaczky úr, őtőle mindjárt megtudjuk,
116      IV|       Kicsoda? – sipított Maszlaczky úr az elszörnyedés éles hangján. –
117      IV|       lelkesülés ragadós; Maszlaczky úr szavai valódi enthuziazmust
118      IV|           mozdíthatná meg Maszlaczky úr szívét is?~ ~Maszlaczky
119      IV|              szívét is?~ ~Maszlaczky úr nem hagyott békét a társaságnak.
120      IV|          külön pártolója. Maszlaczky úr nem engedte magát felülmúlni
121      IV|           barátom, kedves Maszlaczky úr.~ ~– Alázatos szolgája,
122      IV|         választá a „kedves nagyságos úr” és „kedves barátom uram”
123      IV|             No szóljon!~ ~Maszlaczky úr vállat vonított.~ ~– Az
124      IV|             arra nagyságos Kőcserepy úr? Azt sem tudom, hogy idebenn
125      IV|        sürgeti szorongva. Maszlaczky úr meggondolta magát.~ ~– Holnap
126      IV|               fél egykor a nagyságos úr hazajön; fél háromig informálhatom.
127      IV|            leszek – monda Maszlaczky úr oly büszke hangon, mint
128      IV|           tudta ezt előre Maszlaczky úr, hogy így fog következni,
129      IV|   pszichológnak lennie.~ ~Maszlaczky úr szállásán senki sem volt
130      IV|             végrehajtani; a fiskális úr egyedül volt mind a három
131      IV|             járt-kelt ott Maszlaczky úr, magában mosolyogva és kezeit
132      IV|      dicsérje az Urat!”~ ~A fiskális úr pedig még azon este levelet
133      IV|           amit akarsz!”~ ~Maszlaczky úr végre eléje terjeszté a
134      IV|          Fráter Bogozy és Maszlaczky úr előttemezék az okiratot,
135      IV|             bírt venni.~ ~Maszlaczky úr adott ezért fráter Bogozynak
136      IV|         markába csúsztatá Maszlaczky úr a sürgetett száz pengőt,
137      IV|              hogy a kedves nagyságos úr, mihelyt pénznél lesz, nem
138      IV|              többet, mint Maszlaczky úr. Kicsinyben múlt, hogy meg
139       V|           férjhez. Egy éltes főrangú úr vette el. Férje már túl
140       V|         aquit) arra, hogy őt e derék úr nőül kérje. Emberek előtt,
141       V|            jó tulajdonait, hogy a jó úr végre megkérdezé tőle, ha
142       V|              tudott beszélni a derék úr nemes jelleméről, kitűnő
143       V|           úrral. Még akkor Kőcserepy úr tizenhat évvel fiatalabb
144       V|          első, kit azonban Kőcserepy úr mindig csak a legnagyobb
145       V|             fénybe állítja Kőcserepy úr érzelmeit Eveline előtt.~ ~
146       V|       korábban jött, mint a tanácsos úr haza szokott érkezni a táblai
147       V|              magát; hanem Maszlaczky úr tökéletesen az ő embere
148       V|         egyedül fogadá.~ ~Maszlaczky úr gyönyörű két bókkal mutatá
149       V|      találtam az egyre.~ ~Maszlaczky úr, ki nem akarta e dicséretet
150       V|            férj érdeme.~ ~Maszlaczky úr engedte őméltóságát végigbeszélni,
151       V|     szabadságukban áll.~ ~Maszlaczky úr kiegyenesedett e szóra,
152       V|            elég fiatal.~ ~Maszlaczky úr fülig elpirult. Nem tudta,
153       V|         méltságod – szólt Maszlaczky úr a néhány percig tartott
154       V|               Szerencsére a tanácsos úr hintaja ekkor gördült be
155       V|         kínos helyzetnek. Maszlaczky úr hátratolta székét, s nemes
156       V|           tartani, nehogy Maszlaczky úr sírva fakadjon, és sietett
157       V|            sírjon, melyet Maszlaczky úr megragadva, forró, rebegő,
158       V|       kicsiny ember!~ ~ ~ ~Kőcserepy úr már előre üdvözölve kiálta
159       V|        nyerve van – monda Maszlaczky úr a napi kérdésre térve, s
160       V|      kiteríté az asztalra. Kőcserepy úr elővoná aranyhüvelyű szemüvegét,
161       V|              fejével, míg Maszlaczky úr tetsző mosolygással vizsgálta
162       V|        vizsgálta a hatást a tanácsos úr arcán.~ ~– Nos, nos? Jól
163       V|             az ön műve.~ ~Maszlaczky úr büszkén felfújta magát.~ ~–
164       V|           megölelje; mert Maszlaczky úr érzékeny ember, ha rászorul.
165       V|          Soha! – viszonza a tanácsos úr, ki hajlandó volt Maszlaczky
166       V|             hajlandó volt Maszlaczky úr kedveért mindazokat a keserű
167       V|          által okozott.~ ~Maszlaczky úr benne volt már a magasztos
168       V|  kézszorítással erősíteni a tanácsos úr.~ ~– Meg van-e győződve,
169       V|        kiérdemelhessem.~ ~Maszlaczky úr itt ismét közel volt már
170       V|              uram – szólt Maszlaczky úr, mint ki valami nagyot gondolt –,
171       V|               kezdé végre a tanácsos úr a szót –, minő sors fog
172       V|              vágott közbe Maszlaczky úr, ki roskadozni kezdett a
173       V|    gondolatról – folytatá a tanácsos úr. – Mint remélhettem volna
174       V|         sietett belekapni Maszlaczky úr –, nincs magasabb célja
175       V|             ily komoly.~ ~Maszlaczky úr tegeztetni hallván magát
176       V|             hallván magát a tanácsos úr által, annyira el lőn ragadtatva,
177       V|            hogy megcsókolá a tisztes úr kezét; ami tekintve a helyzet
178       V|       jelenet lehetett.~ ~A tanácsos úr ezzel karjára fűzte a derék
179       V|              hajolnom!~ ~A nagyságos úr egészen el látszott felejteni,
180       V|           elragadtatással Maszlaczky úr. – A női tökélyek, a hölgyi
181       V|             nem végezte be az ügyvéd úr a frázist, a tizenöt évet
182       V|            vevé át a szót a tanácsos úr –, valami határidőt mégis
183       V|            biztosítani.~ ~Maszlaczky úr úgy érzé magát, mintha mézzel
184       V|   Maszlaczkym – tiltakozék Kőcserepy úr nemes vetélkedéssel. – Két-három
185       V|      nyilatkozat által.~ ~Maszlaczky úr teljesen beleadta magát
186       V|          magukhoz tértek, a tanácsos úr odavoná magához kedves Maszlaczky
187       V|           menni készül.~ ~A tanácsos úr egészen az ajtóig kísérte
188       V|      méltságos asszony…?~ ~Kőcserepy úr megnyugtatólag kegyesen
189       V|           gondolá magában Maszlaczky úr.)~ ~– Eveline önnek nagy
190       V|    tisztelője – veté utána Kőcserepy úr. – Beleegyezéséről előre
191       V|              rebegé utána Maszlaczky úr, oly arccal, aminővel Orestes
192       V|           krajcárt.~ ~ ~ ~A tanácsos úr derült, vidám arccal lépett
193       V|              ábrándozik.~ ~Kőcserepy úr komoly kifejezést parancsolt
194       V|      emelkedni Eveline.~ ~A tanácsos úr hagyá őt ebben a hitben;
195       V|    találkozásoknál azután Maszlaczky úr és Eveline között a lehető
196       V|             bánjék velök. Maszlaczky úr azon hitben élt és mosolygott,
197       V|      megbízottjává teszi; Maszlaczky úr éppen annyit tud neki beszélni
198       V|         miknek alakulását Maszlaczky úr lelkületében nyomról nyomra
199       V|            nyomra kíséri. A tanácsos úr meghallgatja mind a kettőt,
200     VII|              Hajdú?~ ~– A méltóságos úr huszárja. Nem hajdú. Hajdú
201     VII|             segéljen, át nem adja az úr, ha százszor jurátus is.~ ~–
202     VII|               s vágtass a méltóságos úr után, s ahol találod, ott
203    VIII|               édes Zoltán: Tarnaváry úr nagyon szigorú ember.~ ~–
204    VIII|          megboldogult Kárpáthy János úr befalaztatott, minthogy
205    VIII|             a megboldogult nagyságos úr a terítőn feküdt, midőn
206    VIII|              fél esztendő múlva a jó úr is követett a sírba, s nem
207      IX|            számíttattak.~ ~A főispán úr országos ügyekkel volt elfoglalva,
208      IX|          szokta mondani a méltóságos úr, mikor valaki e hanyagságát
209      IX|          volt azután, hogy a főispán úr legidősebb kisasszonya,
210      IX|             esküdött vele. A főispán úr magánkívül volt, haragudott,
211      IX|         tizediket megtudta Tarnaváry úr, mit tehetett bölcsebbet,
212      IX|             rögtön sietett a főispán úr lakába.~ ~A kapuban megkérdezék
213      IX|              van-e Tarnaváry főispán úr?”, s az igen jó elméncségnek
214      IX|           adott értesítést a főispán úr újabb rangfokozata felől,
215      IX|     kalapjára.~ ~Általában Tarnaváry úr közelében minden ember oly
216      IX|  rettenetesen lármázott a méltóságos úr, hogy az egész ház visszhangzott
217      IX|             onnan.~ ~A hétszemélynök úr rettenetesen szidott egy
218      IX|          melyik az, akit a septemvir úr oly keményen dorgál, ki
219      IX|       esküszöm, méltóságos September úr (ijedtében septemvir helyett
220      IX|             ekkor kezdte a septemvir úr Zoltánt figyelmére méltatni.~ ~–
221      IX|          alispán fia, ki a septemvir úr középső kisasszonya, Julcsa
222      IX|         gonoszság, s a hétszemélynök úr jelenleg nem azért haragszik,
223       X|              Tarnaváry hétszemélynök úr lakában fényes vigalom volt
224       X|          semmitől.~ ~Pedig Tarnaváry úr maga sem ezen, sem pedig
225       X|         kitudta, miszerint Tarnaváry úr lakása, a József téren,
226       X|            szembeszállva, Maszlaczky úr egész ügyszeretettel faragja
227       X|              hadd jöjjön, Maszlaczky úr egy cseppet sem zavartatja
228       X|           késői látogató. Maszlaczky úr látja a tükörből, hogy a
229       X|         helyzetben, miben Maszlaczky úr volt, erre a szóra levágta
230       X|              ki a házból; Maszlaczky úr mindezt nem cselekedte,
231       X|               Látva, hogy a fiskális úr késsel jár az orra körül,
232       X|           amikre ráült.~ ~Maszlaczky úr megtörlé arcát, s kedves
233       X|           Vannak – felelt az érdemes úr, nagyon meggondolva a szót,
234       X|         Értem már, kedves tekintetes úr. De mégsem értem. Sokba
235       X|             tudom – szólt Maszlaczky úr –, a belváros csatornáiban
236       X|            tőlem vissza a tekintetes úr?~ ~– Egy fillért sem.~ ~–
237       X|        nyerni találunk?~ ~Maszlaczky úr erre egy kész szerződéslevéllel
238       X|              nagy sietve. Maszlaczky úr pedig csendesen fütyörészve
239       X|    megtiltották a táncot. Maszlaczky úr itt egy futó komplimenttel
240       X|           hétszemélynökné, Kőcserepy úr és neje whisteznek. Negyediknek
241       X|          konfúzus! – kiált Tarnaváry úr, ki szüntelen jár-kel alá
242       X|            légy velünk!~ ~Maszlaczky úr édesen ragyogó orcával érkezik
243       X|        mindenki felett!~ ~Maszlaczky úr füleit az ütötte meg, hogy
244       X|    egyéniségeknek. – Nemde, fiskális úr?~ ~– Tökéletesen egyetértek
245       X|            vannak – szólt Maszlaczky úr tragikus sóhajjal, mit a
246       X|                Azt beszélje el, báró úr. Az jeles volt. Majd agyonvertek
247       X|             Ugyan, kérem, méltóságos úr, hol van Zoltán barátom?~ ~–
248       X|             vagy nincs.~ ~Maszlaczky úr és Kőcserepy tanácsos úr
249       X|             úr és Kőcserepy tanácsos úr különös tekintetet váltottak
250       X|          volt! – riadt fel Tarnaváry úr.~ ~– Azonnal jönni fog,
251       X|            mindenkit, csak Tarnaváry úr talált módot belekötni.~ ~–
252       X|         valami? – sürgeté Maszlaczky úr, kit ennél a jelenésnél
253       X|                 kiálta fel Tarnaváry úr, kinek üstöke izzadni kezdett
254       X|         cselekedte – szólt Tarnaváry úr, könnyebben lélegezve.~ ~–
255       X|            lehete hallani; Tarnaváry úr a hideg izzadságot törölgeté
256       X|               szólt közbe Maszlaczky úr, ki szerette az általános
257       X|                szólalt meg Kőcserepy úr, örök mosolyával, mézédes
258       X|         onnan felülről jő, nagyságos úr. Hanem annyit bizonyosan
259       X|                kiálta fel Maszlaczky úr, akinek oly jólesett ez
260       X|              tudják, hogy Maszlaczky úr háromszáz forintig úszik
261       X|             visszatérnie a septemvir úr lakába, még a kapuban is
262       X|             óra között.~ ~Maszlaczky úr, mint egy bús bagoly, jelent
263       X|             esés – felelt a tisztelt úr. Akkor is háromszáz forint
264       X|         háziúr eldugta.~ ~A tanácsos úr komolyan szabódott, hogy
265       X|          haza kell menni. Maszlaczky úr is támogatá ebbeli nézetét,
266       X|     parázsként villogtak. Maszlaczky úr szepegve vonta magát magas
267       X|            egészségére!~ ~Maszlaczky úr elnevette magát.~ ~A septemvir
268       X|           volt méltóságos, nagyságos úr e helyen többé, a legmagasabb
269       X|          helyen többé, a legmagasabb úr éppoly veszendő alak volt,
270       X|          annak kezéből a pohár, s az úr lehullott a földre eszméletlenül.
271       X|         gyermekem! – lihegé a gazdag úr is, kinek leánya betegen
272       X|            Vízben vagyunk, nagyságos úr! – kiálta a kocsis a kihajló
273       X|          Térjenek vissza a septemvir úr lakába! Én kinyargalok a
274       X|          veszélyes órában Maszlaczky úr különös bátorságot tanúsított
275       X|         roskatag nő, mire Maszlaczky úr egy hős állását véve fel,
276       X|              ház, melyben az érdemes úr lakott, még a többinél is
277       X|         egyikének végén álla a derék úr. Háta mögött az udvarban
278       X|         reggelt! – kiálta Maszlaczky úr, egy sovány lámpa világánál
279       X|             történt, hogy a fiskális úr százszor elveszté türelmét
280       X|       türelmét ezalatt.~ ~Maszlaczky úr aggodalommal hallgatá az
281       X|                Ugyan, kedves Trommel úr, legyen szíves parancsolni
282       X|              deszkán.~ ~Erre Trommel úr maga is hozzáfogott a készüléshez;
283       X|            arányban pedig Maszlaczky úr átázott lábai fázni kezdtek,
284       X|       ablakon folyt be, s a fiskális úr kénytelen volt a deszka
285       X|           végre kifakadva.~ ~Trommel úr erre visszafordítá fejét,
286       X|               Hát ha jobban tudja az úr, csinálja maga!~ ~Maszlaczky
287       X|          csinálja maga!~ ~Maszlaczky úr nem tudta egyelőre, hogy
288       X|          derék férfiú, de Maszlaczky úr ezúttal nem azon szempontból
289       X|          mégis többet ért Maszlaczky úr számításiban egypár száz
290       X|              a szerződésben, hogy az úr még extra is használja a
291       X|                 Lirum-lárum. Ahol az úr lakik, oda nem megy a víz.
292       X|          magamat megcsalni, tudja az úr; ha nem tetszik az úrnak
293       X|            az írásomat.~ ~Maszlaczky úr most látta át, hogy micsoda
294       X|            kelepcébe került. Trommel úr ki akarja őt játszani a
295       X|            vállalt magára Maszlaczky úr emberbaráti szerepet, annak
296       X|           kedves – azazhogy: Trommel úr, és a pénzemet is otthagyom.
297       X|             adok. Látja a tekintetes úr, hogy a magam házát is veszendőben
298       X|        rögtön készen állt Maszlaczky úr előtt a dereglye, benne
299       X|   csáklyákkal, evezőkkel; a fiskális úr széttépte a szerződést,
300       X|              kiálta közbe Maszlaczky úr. – Majd visszajövet.~ ~„
301       X|             rá! – sietett Maszlaczky úr felelni. Hanem a révészek
302       X|             száz forintot mondott az úr?~ ~– Kettőt! – kiálta onnan
303       X|            az árát.~ ~– No, látja az úr – szólt a kormányos az erkélyen
304       X|        erkélyen alkudozóhoz –, ez az úr nem engedi, hogy felvegyük.
305       X|                   Ebnek parancsol az úr! – riad rá a kormányos. –
306       X|          árát.~ ~– Azt végezze el az úr Trommellel, nekünk semmit
307       X|         tessék kiszállni! Maszlaczky úr ekkor könyörgésre fordította
308       X|          tudja, miszerint a tanácsos úr egész családjával együtt
309       X|             be a héten.~ ~Maszlaczky úr sírt, ordított dühében,
310       X|         Ugyan, ne ijeszgessen a tens úr, mikor különben is úgy félek! –
311       X|              úgy megijesztett a tens úr.~ ~– Köszönje, hogy megijedt,
312       X|           utánam?~ ~– Tarnóczay tens úr. Kétszer izentem már utána,
313       X|      lámpással, utána Tarnóczay tens úr, nyalka, kifent arcával,
314       X|         eltávozott.~ ~Tarnóczay tens úr utánakiálta:~ ~– Aztán ha
315       X|             nem ügyelt rá. Tarnóczay úr még azután is jó sokáig
316       X|            partnál, akkor ama gazdag úr még egyszer annyi összeget
317       X|            mely óhajtását Maszlaczky úr is osztá, s istennek hálákat
318       X|              hogy Kőcserepy tanácsos úr beteg kisasszonyát megszabadítsa.~ ~–
319       X|           áthűtened, fiam. Kőcserepy úr háza erősen épült, nem omolhat
320       X|            keserűen felelt:~ ~– Báró úr, ez nem azon éjszaka, melyen
321       X|      boldogtalan árvát.~ ~A tanácsos úr azt gondolá, hogy a vaknövelde
322       X|             szél, üvöltve, morogva: „Úr! Őr! Űr! Én vagyok az úr!
323       X|             Úr! Őr! Űr! Én vagyok az úr! Én vagyok az őr! Én vagyok
324       X|           van, aki hallja; hallja az Úr! Íme, fáklyafény közeleg
325     XII|             mint nagyságos Tarnaváry úr e rendkívüli figyelmén,
326     XII|             olvasott a hétszemélynök úr, nem tudta, hogy micsoda
327     XII|       ekképpen:~ ~„Ks btom! mlgs gr. úr.~ ~Vt szcsém f. é. küldött
328     XII|            dil. rel kat küldöz az i. úr fl.”~ ~Olvasd~ ~„Kedves
329     XII|             barátom! Méltóságos gróf úr.~ ~Volt szerencsém folyó
330     XII|            relációkat küldöz az ifjú úr felől.”~ ~Látni való, hogy
331     XII|             jurátusom lenni; az ifjú úr pedig feltette magában,
332     XII|       postscriptumot kezdett a derék úr, de azt már kitörölte, elégnek
333     XII|             előszobában. A nagyságos úr írását éppen úgy a homok
334     XII|        nélkül:~ ~„Ks. btom. mlgs. g. úr!~ ~Számtalan dolgaim közepett,
335     XII|             valami bolondsága. János úr ilyen idős korában már leányokat
336     XII|        látszik, hogy a hétszemélynök úr kezdi mulatságát találni
337     XII|            Hogy nem él az öreg János úr, hogy megláthatná! Ugyanehhez
338    XIII|           mint tekintetes Maszlaczky úr.~ ~– Vivát! Vivát! Victoria! –
339    XIII|          keresse, melyben Maszlaczky úr még a lépcsőkön kiabál.
340    XIII|              ő is nyújtja a fiskális úr felé a kezét, ki azonban
341    XIII|            tegyen róla.~ ~Maszlaczky úr derült arccal nyit be a
342    XIII|             Ki van itt?~ ~Maszlaczky úr félénken lépett a spanyolberekhez,
343    XIII|         vagyok beteg, drága fiskális úr – monda mosolygással keverve
344    XIII|              Látja azt ott, fiskális úr?~ ~– Hm. Mi lesz abból?~ ~–
345    XIII|             fölváltani.~ ~Maszlaczky úr egy darabig csak nézett,
346    XIII|                 Látszik, hogy a báró úr valami kuruzslótól tanulhatta
347    XIII|   megtoldhassa.~ ~– Kedves nagyságos úr, de vajon egész bizonyossággal
348    XIII|         kúrában – gondolá Maszlaczky úr.)~ ~– Még a hajam is mind
349    XIII|         nagyságod – monda Maszlaczky úr –, ha én azt tudom, miszerint
350    XIII|             ajtón, melyet a fiskális úr maga után nyitva hagyott.
351    XIII|              figyelmezett Maszlaczky úr szavaira; az a két orrlyuk
352    XIII|              akkor előlépett a kövér úr, s pálcája gombjával megérinté
353    XIII|              selypít.~ ~– Kicsoda az úr? – förmedt rá Maszlaczky,
354    XIII|                 Én pedig a nagyságos úr családi ügyésze vagyok,
355    XIII| patvarkodásival?! – kérdé Maszlaczky úr, s már ekkor felállt a székéről.~ ~–
356    XIII|              meg – kiálta Maszlaczky úr egy hanggal magasabban –,
357    XIII|             vállalni.~ ~– Méltóságos úr! – szólt a pácienshez fordulva. –
358    XIII|           jövök vissza.~ ~Maszlaczky úr lábujjhegyeire emelkedve,
359    XIII|       viszonza:~ ~– Kedves nagyságos úr, én praetendálom, hogy ezt
360    XIII|    összeveszíté őket.~ ~– Majd én az úr rongyos exceptívái miatt
361    XIII|            De majd én kockáztatok az úr bűzös decoctumai miatt egy
362    XIII|           hat hét alatt, ha addig az úr értetlensége meg nem öli.~ ~–
363    XIII|            simplex pervesztő.~ ~– Az úr egy sarlatán, az úr egy
364    XIII|               Az úr egy sarlatán, az úr egy pénzcsaló, az úr nem
365    XIII|              az úr egy pénzcsaló, az úr nem is doktor, hanem csak
366    XIII|           hanem csak borbély!~ ~– Az úr pedig tyúkprókátor!~ ~A
367    XIII|                 Tyúkprókátor!~ ~– Az úr pedig egy méregkeverő!~ ~–
368    XIII|          hogy legelébb is Maszlaczky úr fülébe súgta:~ ~– Ugyan,
369    XIII|             tud lármázni vele a tens úr? Nem tudja, hogy minden
370    XIII|              úgy! – monda Maszlaczky úr –, no, akkor hallgatok.~ ~
371    XIII|         Engedje útjára menni, doktor úr, jó ember az, csakhogy most
372    XIII|         méltó az ember.~ ~Maszlaczky úr az ajtónál állott már, Mauz
373    XIII|             ajtónál állott már, Mauz úr az ablaknál; a fiskális
374    XIII|         alatt, akkor meg rohant Mauz úr az ablaknak, s azon kihajolva,
375    XIII|             borbélylegény, mire Mauz úr egy csomó papirost vett
376    XIII|              reményli, hogy a doktor úr szokatlan hevességét a szokatlan
377    XIII|     reményleni, miszerint a fiskális úr tekintetbe veendi sanguinicus
378    XIII|       Abellino lakáig.~ ~A két derék úr meggondolta az éjen keresztül,
379     XIV|         halkan üdvözölve. A tanácsos úr szerfölötti nyájassággal
380     XIV|               a méltóságos septemvir úr valami nagy tekintélyű,
381     XIV|             aznap sietett Maszlaczky úr levelet írni Kőcserepy úrnak,
382     XIV|           isten áldja meg, nagyságos úr, ne bízza másra, én leírom
383     XIV|      flegmával.~ ~E szóra Maszlaczky úr felüté az orrát.~ ~– Kedves
384     XIV|    téntatartót hevenyében Maszlaczky úr szemei közé vágni, nehogy
385     XIV|            azt gondolja a tekintetes úr, hogy én loptam el az aranyát;
386     XIV|           barátom – szólt Maszlaczky úr, pozitúrába vetve magát. –
387     XIV|       pattogott tovább is Maszlaczky úr –, hogy sohasem zárok el
388     XIV|        restelltem, hogy a tekintetes úr azok előtt a bikficek előtt
389     XIV|            kezet! – monda Maszlaczky úr, elfogva Bogozy tenyerét,
390     XIV|              aranyakat.~ ~Maszlaczky úr pár óra múlva útra készen
391     XIV|              eltagadás.~ ~Maszlaczky úr mindezen dolgok mellett
392     XIV|            nem. Bizonyára Maszlaczky úr a leglelkiismeretesebb ember,
393     XIV|          felkelni helyéről.~ ~Bogozy úr odahelyezé asztalára a leírt
394     XIV|              nem tréfált a nagyságos úr? Pedig bizony isten, ez
395     XIV|          parancsolja még a nagyságos úr, leírok akármilyen nagy
396      XV|   sajnálkoznak ezek őrajta? Elébb az úr, most meg az ügyvéd.~ ~Azt
397     XVI|            remekel.~ ~Ezt Maszlaczky úr mondta.~ ~Doktor úr sietett
398     XVI|       Maszlaczky úr mondta.~ ~Doktor úr sietett a bókot visszaadni.~ ~–
399     XVI|            szolgálni fog. Maszlaczky úr remek ember. Alig várom,
400     XVI|           Igazán úgy lesz az, doktor úr? Ha az csakugyan igaz, akkor
401     XVI|        indigenátusi díjt.~ ~A doktor úr igen hízelgőnek találta
402     XVI|           kívánt nekik.~ ~Maszlaczky úr észrevette e tekintetet,
403     XVI|        Tessék leülni, kedves kolléga úr! – kínálkozék Maszlaczky
404     XVI|                kínálkozék Maszlaczky úr nagy készséggel, s leültetett
405     XVI|               Miután Kárpáthy Zoltán úr őnagysága nagykorúsági engedélyt
406     XVI|                jegyzé meg Maszlaczky úr. – No, csak azért mondtam,
407     XVI|              mondtam, kedves kolléga úr, hogy az információknál
408     XVI|     nyújtotta felé, midőn Maszlaczky úr felpattant helyéről, s hevesen
409     XVI|          vagy semmit, kedves kolléga úr. Egy Kárpáthy Abellino ily
410     XVI|             majd megette.~ ~– Ügyvéd úr! Annak a másik ügyvéd úrnak
411     XVI|           stellionatus!~ ~Maszlaczky úr érzé, hogy még így sohasem
412     XVI|          dohogott magában a fiskális úr, s ő is elkezdte felső kaputját
413     XVI|            csak tessék!~ ~Maszlaczky úr e beszéd alatt egész torkig
414     XVI|            te, William!~ ~Maszlaczky úr már a kesztyűit is húzta.~ ~–
415     XVI|                 Én, kedves nagyságos úr, örökre eltávozom. Lesz
416     XVI|            szeretőmet Kárpáthy János úr, engem nem csúfolt, nem
417     XVI|            avval ütött.~ ~Maszlaczky úr e beszéd alatt ismét letekergette
418     XVI|          szakítá félbe.~ ~Maszlaczky úr lassanként kigombolta újra
419     XVI|            metsző gúnnyal Maszlaczky úr. – Hiszen kibékülhet Szentirmay
420     XVI|              takaróját, s Maszlaczky úr két lépést hátrált visszafelé.
421     XVI|                 E szókkal Maszlaczky úr kihívólag ült le Abellino
422     XVI|           egy darab fa.~ ~Maszlaczky úr kezeit dörzsölé, s ágaskodott
423     XVI|           látni senkit!~ ~Maszlaczky úr vidáman tekergeté nyaka
424     XVI|             sír fenekére. Maszlaczky úr majd felrúgott asztalt,
425     XVI|              Kit? – kérdé Maszlaczky úr megrettenve.~ ~– Azt az
426     XVI|             meg, ki volt.~ ~– Doktor úr – szólt Maszlaczky –, menjünk
427    XVII|              lefolyására. Maszlaczky úr gondoskodott, hogy minden
428    XVII|       vesztegető, pazarló, szívtelen úr rendszere alatt, ki csak
429    XVII|              miszerint Kovács ügyvéd úr ezentúl is megmarad elébbi
430    XVII|             miután ő (ti. Maszlaczky úr) úgyis egészen más állást
431    XVII|              elfoglalni a méltóságos úr családjánál. Jelen levele
432    XVII|            vezetőjök, a megboldogult úr lovásza. Zoltán kérte őket,
433   XVIII|        udvarra tekintetes Maszlaczky úr. Egy rossz félfedelű bricskában
434   XVIII|          elébb leszállítá a fiskális úr fráter Bogozyt, hogy tudja
435   XVIII|           hogy a volt ifjú nagyságos úr emberekkel szokta őriztetni
436   XVIII|              mert szállni a fiskális úr, s betért a kastély tornácai
437   XVIII|           Még nem – szólt a fiskális úr, nagyon meg levén elégedve
438   XVIII|            minél elébb.~ ~Maszlaczky úr e kék magyar nadrágos s
439   XVIII|            hogy teljesítse az ügyvéd úr parancsát. A vén szolga
440   XVIII|          kulcsár? – kérdé Maszlaczky úr.~ ~– Nem kulcsár – felelt
441   XVIII|             szoba tán Kárpáthy János úr halála óta sem volt szellőztetve.
442   XVIII|            ugye, hehehe.~ ~Az ügyvéd úr szokás szerint elmés kezdett
443   XVIII|              csak várj.~ ~Maszlaczky úr minden szobát keresztül-kasul
444   XVIII|            az emberrel.~ ~Maszlaczky úr aprólékoskodó emberek szokásaként
445   XVIII|              rájok bízni. Maszlaczky úr mintha arcul verte volna
446   XVIII|        öregecském – monda Maszlaczky úr, kedves bizalmassággal ütve
447   XVIII|               melyek Kárpáthy Zoltán úr által kivétettek, mint melyeket
448   XVIII|             kérdé tréfásan az ügyvéd úr a vén szolgától.~ ~Az egész
449   XVIII|           gondolá magában a fiskális úr.~ ~Varga uram sietett arról
450   XVIII|          megboldogult Kárpáthy János úr őméltósága hagyományából
451   XVIII|            tartsa magánál Maszlaczky úr a kulcsokat, s mulassa magát,
452   XVIII|              eltávoztával Maszlaczky úr sorba feküdte a pamlagokat,
453   XVIII|     ebédelünk – mondogatá Maszlaczky úr, éhségében alá s fel sétálva,
454   XVIII|           egy álló óráig. Maszlaczky úr azalatt el nem tudta gondolni,
455   XVIII|            jó mulatság.~ ~Maszlaczky úr mérgében füttyöket hányt.~ ~–
456   XVIII|              van zárva.~ ~Maszlaczky úr fújt dühében, mint a cethal,
457   XVIII|           tudná!~ ~Kedves Maszlaczky úr ilyen szépen rendbe hozott
458   XVIII|             a kastélyt.~ ~Maszlaczky úr mint egy szomorú lélek tudósítá
459   XVIII|       megfoghatom – szóla a tanácsos úr. – Ön bizonyosan rájok ijeszgetett
460   XVIII|           kapufélfától.~ ~Maszlaczky úr bámulatában nem tudott mit
461   XVIII|            ha megtudja?~ ~Maszlaczky úr nyomorultul érzé magát,
462   XVIII|            cifrázni, mert Maszlaczky úr megszöktette a szakácsokat.
463   XVIII|           itt minden szem Maszlaczky úr felé fordult, aki szeretett
464   XVIII|             zavarban volnának. Varga úr valóságos jóltevője az egész
465   XVIII|              idekölcsönözte.~ ~Varga úr pedig gondolta magában a
466   XVIII|           mondom, nagyságos tanácsos úr, rossz diadal lehet még
467   XVIII|          kedves barátunk, Maszlaczky úr.~ ~Mit ér neki; hogy a Kárpáthyak
468   XVIII|             leányommal.~ ~Maszlaczky úr oly bűnösnek, oly minden
469   XVIII|       kiérdemelni stb…”~ ~Maszlaczky úr azt hivé, hogy valami okos
470   XVIII|             ide férjét.~ ~A tanácsos úr rögtön jött, s meglátva
471   XVIII|             kezébe adva.~ ~Kőcserepy úr változatlan arccal futotta
472   XVIII|             indulatosan.~ ~Kőcserepy úr érté, hogy mi az; azt is
473   XVIII|            hallgassanak…~ ~Kőcserepy úr jónak látá nem zúzni össze
474   XVIII|              szégyenre, de Kőcserepy úr azt az egy szót ki nem mondta.~ ~
475   XVIII|           rögtön vigye el a fiskális úr szobájába.~ ~A vendégek
476   XVIII|   kárpátfalvi kastélyt.~ ~Maszlaczky úr utoljára maradt. Arra várt-e,
477   XVIII|           volt irányában; Maszlaczky úr háromszor is beszélgetésbe
478   XVIII|   humorisztikus beszédbe; a tanácsos úr sohasem volt mosolygásba
479   XVIII|              fiskálist.~ ~Maszlaczky úr is kénytelen volt felmenni
480   XVIII|          mint hogy kedves Maszlaczky úr, tessék kocsira ülni menten,
481   XVIII|               be egyenesen Kőcserepy úr szobájába – oly ijedten,
482   XVIII|         foghatom – hebegé Maszlaczky úr, félelmében úgy a vállai
483   XVIII|       fragmentuma.~ ~Amíg Maszlaczky úr zsebeiből előkereste az
484   XVIII|            irat előkerült a fiskális úr valamelyik kiforgatott zsebéből.~ ~–
485   XVIII|               Uram! Kedves nagyságos úr, csak nem méltóztatik arra
486   XVIII|            istenért, kedves tanácsos úr, hát nem méltóztatott őt
487   XVIII|         kedves uram! Kedves tanácsos úr! Én hitem szentségére esküszöm,
488   XVIII|          nekünk jól áll.~ ~Kőcserepy úr mester volt a beszéd félrecsavargatásában.~ ~–
489   XVIII|       kétfelé hasítom!…~ ~Maszlaczky úr ijedten ugrott hátra, amint
490   XVIII|           adni, de miután Maszlaczky úr annyira visszaélt barátságos
491   XVIII|           volt ígérve, ha Maszlaczky úr a kérdéses pert megnyeri;
492   XVIII|              volt ügyvéde Maszlaczky úr, hanem Kárpáthy Abellinónak;
493   XVIII|          azzal őellene.~ ~Maszlaczky úr közel volt hozzá, hogy a
494   XVIII|                 Méltóságos Tarnaváry úr egyike a legindulatosabb,
495   XVIII|         körülmény, hogy a méltóságos úr X. megyében a konzervatív
496   XVIII|         megyében Tarnaváry septemvir úr a konzervatívek erős vára
497   XVIII|           szavára, s kiket Tarnaváry úr még csak lenézni is restell.
498   XVIII|       büszkén szokta a hétszemélynök úr elmondani: „Nem hiába, én
499   XVIII|         Hogyne volna tehát Tarnaváry úr Y. megyében az ellenzék
500   XVIII|        országos jelszót a méltóságos úr éppolyan erősen nekivetett
501   XVIII|               s célkarikái Tarnaváry úr szakadatlan elméncségeinek,
502   XVIII|           óráit a nagyságos tanácsos úr, ha ezt, meg azt akarja”, –
503   XVIII|        tudhatná a nagyságos tanácsos úr, jobban, mint akárki más,
504   XVIII|       áhítattal olvassuk a nagyságos úr hazafiúi kebléről, – hogy
505   XVIII|            dolmányáról, de Kőcserepy úr azon jellemek közé tartozott,
506   XVIII|         maguk mártírjai.~ ~Kőcserepy úr mellett látjuk báró Berzyt,
507   XVIII|              ezután semmibe az elnök úr őméltósága, hanem bízta
508   XVIII|             Miért nem lett Kőcserepy úr színész? Most ott állhatna,
509   XVIII|     észrevenni, hogy amaz ismeretlen úr ott a fekete frakkban azzal
510   XVIII|            kell hallgatni. Tarnaváry úr most mind a két könyökével
511   XVIII|             miért jött ide közénk az úr, ahhoz semmi közöm; ez a
512   XVIII|             írja fel a füle mellé az úr, bárki fia legyen, hogy
513   XVIII|               Tán bizony a septemvir úr keresi az alkalmat, melyben
514   XVIII|        megsértett.~ ~– Rászolgált az úr – felelt lakonice Tarnaváry,
515   XVIII|          bírságot, amint láthatta az úr.~ ~– Kénytelen vagyok önt
516   XVIII|        elégszem.~ ~– Hát indítson az úr pert; van bíró, aki ítéletet
517   XVIII|              azáltal, hogy Tarnaváry úr az ajtóba vetette magát,
518   XVIII|               igen jó helyre jött az úr hozzám, én majd elveszem
519   XVIII|         Előtte való napon a tanácsos úr három uzsorásnak eladta
520   XVIII|             rá valahogy a méltóságos úr.~ ~– Hogyne, fiatal barátom,
521   XVIII|        nincsen nála, mert Maszlaczky úr gonoszban töri a fejét,
522   XVIII|          tehetségeit.~ ~A méltóságos úr előtt nagyon jó ajánlólevél
523   XVIII|       Maszlaczky rágalmazása. Bogozy úr majd lesz bátor igen sok
524   XVIII|        érzené magát, ha a méltóságos úr megtisztelné magas bizalma
525   XVIII|            beszélni; ha a méltóságos úr rá merné bízni, valójában
526   XVIII|             a tisztújítás, a főispán úr hallgat szavunkra, s egy
527   XVIII|        megjelentek nála. A nagyságos úr diadala előérzetében kissé
528   XVIII|    lekötelezettségéről.~ ~A tanácsos úr számára a főispán a megyeházban
529   XVIII|            megvédni őt.~ ~A tanácsos úr magával voná hízelgő kíséretét.
530   XVIII|              észrevették a nagyságos úr örök mosolyán keresztül
531   XVIII|        főispánnak.~ ~Amint Kőcserepy úr sorba mosolygá ismerőit,
532   XVIII|         bízattak volna meg a főispán úr által, ki koronként megjelenik
533   XVIII|           mindnyájunkra.~ ~A főispán úr erre sem felelt semmit,
534   XVIII|         helyette nagyságos Kőcserepy úr mutatta némajátékkal, hogy
535   XVIII|       uraságodat, hogy itt a főispán úr szobáiban vagyunk.~ ~Tarnaváry
536   XVIII|       szolgája az országnak, mint az úr a főispánnak.~ ~A főispán
537   XVIII|             szokta találni a főispán úr üres óráiban.~ ~Tarnavárynak
538   XVIII|              amit a méltóságos elnök úr éppen annyiba vett, mintha
539   XVIII|        utolsó szóig, amidőn az elnök úr őméltósága ismét mentéjébe
540   XVIII|          alatt is beverték egynémely úr fejét, s ők magok hadat
541   XVIII|            nemzetünk, hány különböző úr foglalta el már ezt a vidéket,
542     XIX|            és megtartom.~ ~A főispán úr ezúttal őszinte és általános
543      XX|          megtagadni, mint a tanácsos úr, kinek egyéb dolga is van.~ ~
544      XX|       mindenfelé!~ ~Maga a nagyságos úr is fáklyával, lovon nyargal
545      XX|           gondolva vele, hogy idegen úr birtoka, amelyet embereivel
546     XXI|            hogy az előttem szólt két úr szavai rendesen úgy összhangzanak
547     XXI|        ragaszkodás, mellyel Kárpáthy úr eszmejárása a nemes grófét
548   XXIII|              akar ön ezzel, tanácsos úr? – kérdé Zoltán egészen
549    XXIV|              mindenkinél hatalmasabb úr minden hazug édességet,
550    XXIV|              cselédek, kiket a másik úr meghatalmazottja szétriasztott,
551     XXV|            hallani kedves Maszlaczky úr kudarcát.~ ~Csak egyszer
552     XXV|               hogy kedves Maszlaczky úr egy kézre játszott a felperessel
553     XXV|            ha elfogadja-e Maszlaczky úr ajánlatát, vagy sem.~ ~Maszlaczky
554     XXV|       felakassza magát.~ ~Maszlaczky úr emlékezett ez alakra élte
555     XXV|    szoktatott tenyereivel Maszlaczky úr kezét, és megszorongatá
556     XXV|      helyettök másokat.~ ~Maszlaczky úr elszántan utána indult.~ ~
557     XXV|            közt látta meg Maszlaczky úr Graefenberg csergedező patakjait
558     XXV|            emberi alak.~ ~Maszlaczky úr azt hitte, hogy meg kell
559     XXV|             el! – gondolá Maszlaczky úr. – Különben is, ha az a
560     XXV|              Legkedvesebb méltóságos úr, méltóztatik-e még emlékezni
561     XXV|       sietett nyilatkozni Maszlaczky úr, magában gondolván: „Az
562     XXV|           ismer magára.~ ~Maszlaczky úr gondolta magában, hogy szeretné
563     XXV|         remélte azt, hogy Maszlaczky úr őt választandja orvosának.~ ~–
564     XXV|           azon esetben, ha Kőcserepy úr föltételeimet teljesíté.
565     XXV|            hallani rá.~ ~– Kőcserepy úr aligha, mert ő a jószágot
566     XXV|      megrémülve Abellino. Maszlaczky úr igen jónak találta mosolyogni
567     XXV|             védelmezni.~ ~Maszlaczky úr közelebb lépett hozzá.~ ~–
568     XXV|           így, sem amúgy; Maszlaczky úr ott ült a lelkén, a nyelvén,
569     XXV|          tüzet kiabált.~ ~Maszlaczky úr ijedten húzta magát egy
570     XXV|         eszköz nincsen. A méltóságos úr minden bizonnyal megőrült,
571     XXV|       megértette eleitől végig a két úr közötti viszálkodás okát,
572     XXV|            rögtön sietett Maszlaczky úr szállására, s ott igen udvariasan
573     XXV|             érzékenyen venni. A báró úr nem rosszaságból cselekedett
574     XXV|            megsúgá neki, hogy a báró úr igen jeles, derék ember
575     XXV|             maradt tovább Maszlaczky úr Graefenbergben.~ ~A másvilágon
576     XXV|       városból a másikba; Maszlaczky úr levelei mindenütt reá találtak,
577     XXV|            találhatott rá Maszlaczky úr olyan könnyen levél útján,
578     XXV|              hátulján.~ ~„Báró K. B. úr felszólíttatik Maszlaczky
579     XXV|         pedig:~ ~„Báró Kárpáthy Béla úr, kinek tartózkodási helye
580     XXV|       visszavásárolja azt az érdemes úr.~ ~Más ember vesztését veszteségnek