Rész

 1      II|           és cifra gombokat aggat magára, addig a másik fényes vendégekkel
 2     III|        angyalok köntösét venné is magára, a puszta érintkezés által
 3       V|        gyertyáját, s hálóköntösét magára véve, lopva, nesztelenül
 4    VIII|      keresztülhat, és eltakarja a magára hagyatott fényt, a halott-pompát.
 5      IX|    Szokjék önállósághoz! Tanuljon magára felügyelni! – szólt Rudolf
 6       X|        volna, s vendégeit váratja magára.~ ~– Igen sajnálom, de vendégeim
 7       X|           felöltönyét, melyet már magára vett, s odavágva magát az
 8       X|          Egyszer életében vállalt magára Maszlaczky úr emberbaráti
 9       X|          által annak magas kegyét magára fogja vonni, Eveline pedig
10       X|           volt ideje felsőruháját magára rántani; valaki sietve futott
11       X|  kellemetlen. Báró Berzy vállalta magára, hogy e mulatságrontó megszólításokat
12     XIV|           egész paradicsomot érzé magára szakadni! Ez a hang, ez
13      XV|        Kovács nem sokáig váratott magára, Zoltán még mindig gondolataiban
14     XVI|           elkezdte felső kaputját magára venni. – Csak tessék méltóságodnak
15     XVI|        ismét hanyatt dűlt ágyába, magára rántva takaróját, s kősárga
16     XVI|       Abellino az orráig rántotta magára takaróját, s Maszlaczky
17   XVIII|          is ide? Mit hagy váratni magára, annyi időn keresztül? Sok
18   XVIII|          hazaért, maga sem ismert magára, egyik arca kétakkorára
19     XXI|         hogy maga sem ismer többé magára.~ ~Két napig azután egyébről
20     XXI| nyugalomra volt szükségök. Zoltán magára vállalta, hogy őket elkísérje
21     XXV|          önt, hogy maga sem ismer magára.~ ~Maszlaczky úr gondolta