Rész

 1      II|        leány minduntalan reám?– kérdezé magában. – Talán haragszik
 2       V|        annak vállára nyugtatva, kérdezé:~ ~– Találkozott veled Maszlaczky?~ ~–
 3     VII|    Olvasta valaki ezen írást? – kérdezé a lovászfiútól.~ ~– Hozzá
 4    VIII|        s kezeit összekulcsolva, kérdezé:~ ~– Miért, miért kell énnekem
 5      IX|   elhagyá az írótermet, aggódva kérdezé, hogy micsoda nagy baj történt
 6       X|     aközben igen csendes hangon kérdezé a frátertől:~ ~– Beszélt
 7       X| tétovázva.~ ~– Mit hallgatsz? – kérdezé újra Vilma, kerekre nyílt
 8       X|   Mármost siessünk!~ ~– Hová? – kérdezé a lányka, felvetve nagy
 9    XIII|      való ez az öngyilkosság? – kérdezé aggódva a fiskális; azon
10     XIV|     keblére, oly fulladt hangon kérdezé:~ ~– Mi van ebben az írásban?~ ~–
11     XIV|        a régi állapotban van? – kérdezé Zoltán részvéttel.~ ~– Az
12     XIV|         felöltözve, lovásza azt kérdezé, hogy ne nyergelje-e meg
13   XVIII|   felhevült állapotját, aggódva kérdezé, hogy mi baja.~ ~– Nézzed
14   XVIII|     barátom!~ ~– Nos? Mi baj? – kérdezé a tanácsos csendes vérrel;
15   XVIII|    hangzását, s ragyogó arcával kérdezé nejétől, kihez órákkal díszített
16   XVIII|           De ki üt hát agyon? – kérdezé Bogozy, megforgatva maga
17     XXI|        alatt.~ ~– Mi történt? – kérdezé reszketve.~ ~– A gróf korán
18    XXII|     mellettem való szobákban? – kérdezé egy reggelen a beteg, fehér
19    XXII|        nem szeretünk-e téged? – kérdezé leányától az apa, akinek
20   XXIII|       elébb, azután a szülők? – kérdezé magától nyugtalanul. – Mi
21   XXIII|       atyám, amiket beszélek? – kérdezé a beteg. – El ne felejts