Rész

 1      II| kimagyarázhatjuk, miért volt őneki kedve éppen ez igénytelen hegyek
 2       X|       ember úgy nézett rám, mintha kedve lett volna a Dunába belevetni.~ ~
 3       X|       társai életét.~ ~– Kinek van kedve a csónakot átvenni embertársai
 4     XII|            magokat, s hogy mekkora kedve volna őneki ebben a részben
 5    XIII|          úrnak, hogy menjen be, ha kedve tartja. Nem érdemes az egész
 6    XIII|       teremtő erőnek sem lehet már kedve azt egészen újból építeni.~ ~
 7     XIV|         lefekhetnék aludni, hacsak kedve nincsen százados színdarabokat
 8     XIV|            és flótázott, vagy amit kedve tartott.~ ~Mi, nagy urak
 9     XIV|            a páholyokat, fecseghet kedve szerint; azért meghallja
10     XIV|          égne ki!~ ~Bogozynak nagy kedve lett volna a tele téntatartót
11     XIV|    megkérdezni tőle, ha olyan nagy kedve van utánajárni.~ ~– Micsoda
12      XV|       magát, csodálkozva állt meg, kedve lett volna azt kérdezni
13     XVI|    feleségem volt, azt hitte, majd kedve szerint férjhez mehet másodszor;
14     XVI|           amiért önnek védence, ha kedve tartja, önnek holta napjáig
15     XVI|            kelepcébe. Ha valakinek kedve tartja a szerencséjét kihajítani
16     XVI|             s ágaskodott örömében; kedve lett volna nyelvével is
17   XVIII|        tette magát, megebédelt úri kedve szerint, urafiait megegzaminálta,
18     XXV|          negyedik emeletbe, s nagy kedve volt akkor meg onnan a negyedik
19     XXV|      csúful lejáratni magát. Olyan kedve lett volna még valakin megbosszulni
20     XXV|        elmés volt.~ ~Maszlaczkynak kedve lett volna Abellinónak nekiesni,
21  Vegszo|       érzést, s ha volna valakinek kedve visszagondolni azokra az