Rész

 1      II|          Óh, higgyétek el, hogy az ifjak elpirulása legszebb színe
 2      II|        elhaladt, hogy szavaikat az ifjak nem hallhaták többé, elkezde
 3      II| asszonyságok gyönyörködve nézik az ifjak mulatságát; köztük ül a
 4      II|             polgári érdem lett; az ifjak megszűntek elménckedni fölötte,
 5       V|           Én meg nem foghatom. Más ifjak iránt legfeljebb közönyös,
 6       X|            szegénységben született ifjak új életpálya kezdetét látták
 7       X|      Tréfás órákban szokás volt az ifjak közt beszélni egy néhai
 8       X|         ülve, csupa fekete atillás ifjak, kiknek oldalára kard van
 9       X|            is! – kiáltának a többi ifjak, székeikről felugrálva.~ ~–
10       X|        Helyesen van – kiáltának az ifjak valamennyien. A vén Bogozy
11       X|            felkötni.~ ~Néhányan az ifjak közől a szerencsétlen nőt
12       X|    elméncség volt ez kendtől?~ ~Az ifjak elfoglalták a csónakot,
13       X|         vidám báró, s a kellemetes ifjak leszedték magok közé a félénk
14       X|          túlsó végén, s a kíváncsi ifjak egy tágas dereglyét látnak
15       X|           kérdik egymástól a jeles ifjak. Valamennyi mind közellát,
16     XII|      milyen derék volna, ha magyar ifjak tengerésznek képeznék magokat,
17    XIII|          nem bánnak fukarul gazdag ifjak ellenében. Azonban egészen
18     XIV|      közévegyült az ott csoportozó ifjak seregének, kik a lépcsők
19     XIV|            vele a pártfogóét. Azon ifjak közül, kik nála töltötték
20   XVIII|         Ismerik őt férfiak és nők, ifjak és aggok, szeretik, bálványozzák,
21   XVIII|            szekerek mellett kardos ifjak nyargaltak a rendre ügyelve,