Rész

 1     III|       másik szürkére; amelyiknek félig nyitva az ajtaja, az tanúbizonyságot
 2       V|   másikat jobb felől.~ ~– Ügyünk félig nyerve van – monda Maszlaczky
 3    VIII|       íme, most is ott hever az, félig kinyílva magától.~ ~– Ez
 4    VIII|            amott az asztalon egy félig megírt levél. Senki sem
 5    VIII|     többé eszébe a levél, melyet félig megírt. Flórát ott látta
 6       X|       egész szépítési eszközt, s félig fehér, félig veres orcával
 7       X|          eszközt, s félig fehér, félig veres orcával futott volna
 8       X|          a rémület perce érte. A félig felemelt poharak a kezekben,
 9       X|       ott ült az asztal előtt, a félig felemelt pohár kezében,
10       X|         omló hullámoknak, olykor félig fölkapva a torló jéghasábokra,
11       X|      nyakát kiemelve a vízből, s félig elborult okos szemeivel
12       X| görcsösen ragadja meg, utána egy félig vízben fekvő alak vonaglik
13       X|  nyújtják felé kezeiket a nyomor félig öltözött alakjai, ott sietett,
14       X|          első hivatalnokaihoz.~ ~Félig betegen, de elfeledve minden
15      XI|  iszappal, a rút fekete sár közt félig eltemetett hullák, miket
16     XXI|          Katinka úgy intette őt, félig sírva, félig haragosan,
17     XXI|         intette őt, félig sírva, félig haragosan, hogy minek nevet,
18    XXIV|   oldalon feljön a nap. Az egyik félig elsüllyedve, a másik félig
19    XXIV|       félig elsüllyedve, a másik félig felmerülve. Talán éppen
20     XXV|      cselédség, a szomszédok, ki félig, ki sehogy sem öltözötten,
21    XXVI|    ködéből talán kitűnik még két félig elmosódott alak, kikre néha