Rész

 1       I|       irántuk, s tudva, hogy azok úgyis törekesznek a tökély felé,
 2      II|              ott beszélgethetünk, úgyis nagyon idesüt a nap a verenda
 3      II|      kezdtek mulatni. Kárpáthy úr úgyis látott annál szebbet is,
 4     III|         nem az ígért összeg, mely úgyis nagyon bizonytalan, késztetett
 5      IV|      fejét, hogy ingatag védencét úgyis kezei közt tartja.~ ~Egy
 6    VIII|          elég jókor meg fogod azt úgyis tudni; és az a nap, melyben
 7      IX|         az úrfiak és kisasszonyok úgyis csak nevettek volna rajta;
 8       X|       felmentjük önt, Misztizláv. Úgyis látszik, hogy a fél szíve
 9       X|     tietek is, egy kártyafordulón úgyis ki tudja, kié lenne mindaz;
10       X|            Zoltán látva, hogy itt úgyis elég segítő kéz van, közel
11     XIV|           sokat árthatottt volna; úgyis jól tudta, hogy Zoltán nem
12     XVI|     fárasztja vele magát? Engemet úgyis elvisz már az ördög idestova.
13    XVII|      miután ő (ti. Maszlaczky úr) úgyis egészen más állást fog elfoglalni
14   XVIII|         hogy csak ide terítsenek, úgyis ez lesz az ebédlő, mert
15     XXI|      őnála. Ő elfogadta szívesen, úgyis oly régen ebédeltek együtt.~ ~
16     XXI| vándoroljatok át Szenczyékhez, ők úgyis nagyon egyedül vannak; majd
17    XXII|           susogva:~ ~– Hiszen már úgyis vége van mindennek.~ ~A
18   XXIII|           után kimondá: – Hisz ön úgyis itthon van már.~ ~Zoltán
19    XXIV|    ünnepélyt, minden ragyogványt; úgyis, mi a világ minden ragyogványa
20    XXVI|       unalmas prédikációira, akik úgyis csak azért korholják mások