Rész

 1       I|              Eljött végre az est, ütött a sok szívdobogással várt
 2      II|       elkiáltá: – Soha! – s egyet ütött utána az öklével – nagyot.~ ~
 3     III|          S ezt mondva diadalmasan ütött bezárt szekrénye írólapjára
 4      IX|   tenyerében, végtére pedig olyat ütött öklével az asztalra, hogy
 5       X|             Az óra éppen kilencet ütött, midőn sebesen vágtató szekérnek
 6       X|          e szóra, azután vállamra ütött: – „Hát menjen érte!” –
 7     XII|        mély sebet, mit Isten keze ütött hazán és társadalmon, elfedezni
 8    XIII|         megszámlálom, hogy hányat ütött. Egy, kettő, három, négy.
 9    XIII|         három, négy. Ugye, négyet ütött?~ ~Az ugyan egyet sem ütött,
10    XIII|       ütött?~ ~Az ugyan egyet sem ütött, mert nem volt felhúzva,
11    XIII|      ügyész ráhagyta, hogy annyit ütött.~ ~– Hát még a szemeim!
12     XIV|         Zoltán, s kezével a perre ütött, míg szemei mondhatlan érzéstől
13     XIV|         magát. Az óra éppen egyet ütött. Tehát az éjfél, a rémek
14     XVI|     tenyér, amelyik egyszer avval ütött.~ ~Maszlaczky úr e beszéd
15   XVIII|           mint akárki más, hányat ütött az óra!” stb… Osztoznak
16   XVIII|             Tarnaváry nagy lármát ütött, törvényes vizsgálatot,
17   XVIII|     bajnokai számára.~ ~A lovaggá ütött vén jurátus (bocsánat! fiatal
18     XXI|      akármint történt, nagyon jól ütött ki, hogy ők hamarább eljöttek
19     XXI|     számára a holnap?~ ~ ~ ~Hetet ütött pontban az óra, midőn Zoltán
20     XXI| visszaadta!~ ~ ~ ~Pontban nyolcat ütött az óra, midőn Zoltán a ligetbe