Rész

 1      VI| lehetett itt, s végig leégett szél mentiben a helység. Ez minden
 2      VI|       tüdőemésztő port, mit a szél szemébe és szájába hordott,
 3      VI|  pusztákról, hol a nekivadult szél kergeti az ördögszekeret
 4     VII| mindenkit a kerti fák alól. A szél üvöltését, a zápor csapását,
 5    VIII|     téve a kastély az éjszaki szél rohamainak?~ ~– Emlékezem
 6    VIII|      következése, hogy most a szél nem járhatja a tornácokat,
 7       X|    meg lehetett hallani, ha a szél felénk fordult. Itt-amott,
 8       X|       nagy lomhán felemelte a szél, akkor látszott meg, hogy
 9       X|    fog tartani.~ ~Az éjszakai szél csípősen fútt a templom
10       X|        ez nem engedi érezni a szél hideg fuvallatát. Ah, valóban
11       X|  hóval, s abba elbújt, mert a szél haragudott rá nagyon. Odabenn
12       X|    szegény ember ellensége, a szél, először a hasadékokon süvöltötte
13       X|  Azután az ablakokra került a szél, amik jégvirágokból voltak
14       X|       dugta be fejét a csúnya szél, üvöltve, morogva: „Úr!
15       X|    csak porrá nem lett; a vén szél jajgatott a nagy tűzben,
16     XII|      hajó, nem vetette-e ki a szél valami puszta szigetre,
17      XX|     Milyen sebesen nyargal, a szél lobogtatja fátyolát, hosszú
18   XXIII|       a sík rónán végigüvöltő szél csikorogva forgatta az új
19   XXIII|      kinn tombol a zivatar, a szél csavargatja a fákat, mik
20   XXIII| villámok dörgő csattogását, a szél üvöltését, mint hogy ott