Rész

 1      II|           kegyed itt van? Nem ismer rám, ugye? Én vagyok Kárpáthy
 2      II|      Kárpáthy Zoltán. Nem emlékezik rám?~ ~A jó fiú egészen meg
 3      II|           Miért haragszik ez a lány rám? Hiszen oly távol tartom
 4     III|           bármeddig ez a per, azért rám nézve nem leend az „bona
 5      IV|         előlem! Hát haragszik-e még rám?~ ~– Én? Semmi okom sincs
 6      IV|            garancia többé nincs meg rám nézve, tudja kedves hm,
 7       V|           kérem, néhány év nem tesz rám nézve különbséget, én kész
 8     VII|          haragosan. – Úgy tekintsen rám, hogy én a tekintetes királyi
 9       X|        eleget.” Az ember úgy nézett rám, mintha kedve lett volna
10       X| szaggattatni a jégtörőt.” Az őrnagy rám nézett e szóra, azután vállamra
11       X|     pillanatban, akármiért neheztel rám, és siessen velem menekülni,
12    XIII|            fizetek, amiért felügyel rám.~ ~– Az biz elég sok.~ ~–
13     XIV|         pereket?~ ~– Ugyan ki bízná rám a perét?~ ~– Már miért?~ ~–
14      XV|         roppant gazdagságot hagyott rám, s nekem még sokáig kell
15      XV|         birtokot akárkinek; mindegy rám nézve, ki fog beleülni.
16     XVI|          milyen vagyok most? Tessék rám nézni! Beteges, nyomorék
17     XXI|          elhallgat. Úgy haragusznak rám, ha lehetne, elvesztenének
18    XXII|            ágyam lábánál, és nézett rám csöndesen, aztán közelebb
19   XXIII|       virágot is ültettek oda, s ha rám emlékeztek, nem csúfoltok
20     XXV|            méltóságod erőszakolta-e rám a cessziót, nem erőnek erejével