Rész

 1      II|       szépség! Aki ez arc szokatlan piros tüzére, e nyíló korallszín
 2      II|        nekihevül, és a füle hegyéig piros lesz; nagy indulatrohamokban
 3     III|             abból állott, hogy apró piros végű fácskákat egy kis üvegbe
 4      IX|     letörölni a könnyeket kicsikéje piros arcairól, pedig annak még
 5      IX|   kisasszonyt, egy kis fekete képű, piros ajkú, karika szemöldökű
 6       X|          tudás. Az egész arc inkább piros volt, mint veres, csupa
 7       X|           szívébe vissza; egyszerre piros lett, majd ismét fehér,
 8    XIII|          milyen kék, a másik milyen piros. Ezek a kékek a régi rossz
 9    XIII|          egészen apadni, ahelyett a piros erek fognak megtelni mindig
10     XIV|            arcának, legalább az oly piros volt, mintha kívül-belül
11     XIV|              viruló leányka, vidám, piros és mosolygó, oly ismerős
12     XIV|     elpirult, hogy a szeme fejéréig piros. Ön nagyon fogékony az igézetek
13   XVIII|      világoskék viktóriadolmányban, piros hajtókára, fényes pitykékkel,
14   XVIII|             az utcán:~ ~Kinyílott a piros rózsa,~ Szentirmay szakajts
15   XVIII| keresztülhallatszik:~ ~„Kinyílott a piros rózsa!”~ ~
16      XX|            a levelet olvassa a szép piros arcú kisasszony, az ő arca
17     XXI|            csókot nyomva annak szép piros arcára –, valami szenvedő
18    XXII|             éppen a szívébe döftek: piros vére csordul.~ ~És ezt a
19   XXIII|       magasból:~ ~„Hajnal van, szép piros hajnal!”…~ …Halott van,
20     XXV|   emlékezett. Ilyen kopasz fővel és piros pofával ő még nem látott