Rész

 1      II|        Zoltánunk.~ ~Valóban van oka rá a kíváncsiságnak, hogy
 2       V|       olvasott.~ ~– Önnek nincs oka elcsüggedni; kinek erős
 3       V|  homályos is az.~ ~– Nos. És mi oka lehet? – kérdé teljes ismeretlenséget
 4    VIII| Kárpátfalvára hívattalak, annak oka nem csupán az, miszerint
 5       X|     házhoz, de annak sajátságos oka van; már egyszer említém
 6       X| néptolongásnak az utcákon az az oka, hogy a török követet várják,
 7       X|      néptömeg kísért. E sietség oka megfoghatlan volt előttem,
 8       X|        akinek nem volt oly nagy oka sietni, rájuk kiáltott,
 9       X|        Minek is szeretnének? Mi oka volna rá valakinek, hogy
10       X|  könyörög alássan, semminek sem oka. Ő mindent akar, és szívesen
11     XII|   levelezések megszűntek, annak oka ez: Kovács letette a cenzúrát –
12    XIII|         neveztessék. Legnagyobb oka azonban a mellette kifejtett
13     XVI|     volt. Megvolt annak a saját oka.~ ~– Hát mi az, mondja el –
14   XVIII|     véletlenül, aminek nem ő az oka. És itt minden szem Maszlaczky
15   XVIII|   Vétettünk mi neki valamit? Mi oka van neki minket kerülni?~ ~–
16   XVIII|     felvilágosítani, hogy semmi oka sincs erre a haragra és
17   XVIII|    végiggondolta, hogy vajon mi oka lehet a tanácsos e hideg
18     XIX|   sohasem a pártviszály volt az oka, mert e nép mindig meg tudott
19     XXI|    találja el valóban, mi a kór oka. Egyik forrólázhoz sejt,
20   XXIII|         remegő kezét.~ ~Óh, más oka volt annak remegni…~ ~Még