Rész

 1      II|        kísérnek sugáraikkal. Két lyánka sétált végig a termen, karját
 2      II|         ilyenkor arra?~ ~A másik lyánka még alig több, mint gyermek,
 3      II|        van fordítva, s így a két lyánka a legjobb barátné együtt,
 4      II|   tökélyét a szépségnek.~ ~A két lyánka figyelmét nem kerülheté
 5      II|  szeretetre méltó ajkmetszést. A lyánka egyszerű perkálruhába volt
 6      II|      midőn a még soha nem látott lyánka előtt meghajtotta magát.
 7      II|         nyújtá Katinkának, mit a lyánka könnyelműen fűzött hajfürtei
 8      II|       nem is pezsgőzhet.~ ~A két lyánka pedig, amint annyira elhaladt,
 9      VI|        életvidám arcú, ép falusi lyánka gránátszemei néztek ki.~ ~
10     VII| elsárgult falevél.~ ~Egy éppen a lyánka ölébe hullott, Zoltán felvette
11       X|   tányércsörgés közé, pár fiatal lyánka vonult egy szögletbe, s
12       X|     fehér.~ ~Még maga a szenvedő lyánka is, aki ott a fehér ágyon
13       X|         holdvilági völgyben.~ ~A lyánka mosolygott, mintha örömét
14       X|    karjával nyakamat erősen!~ ~A lyánka hevesen, lázasan lihegett.
15       X|       sötét delejes sugár, ami a lyánka szeméből úgy szokott reá
16     XIV|        között ül egy szép fiatal lyánka, aki kétszer is üdvözölni
17     XIV|          vidámabban mosolygott a lyánka, amint őt megpillantá, s
18     XIV|      eszménykép iránt.~ ~Pedig a lyánka is megismerte őt! Lám, elfeledte
19   XXIII|          sietett a tanácsos.~ ~A lyánka egészen magánál volt; a
20   XXIII|             Itt és itt – szólt a lyánka, szívére és homlokára téve