Rész

 1      II|    komornyik jelentése hangzott közbe.~ ~– Nagyságos gróf Szentirmay
 2      II|         Bocsánatot kérek – szól közbe Zoltán szerényen –, én voltam
 3      II|          Zoltán barátom – szólt közbe Emánuel barátunk –, ez nem
 4     III|   szelídsége által. – De azután közbe ne vágjon, kedves nagyságos
 5     III|            Abellino indulatosan közbe akart vágni.~ ~– Csak ne
 6     III|     elveszti a pörömet! – szólt közbe Abellino, kit bosszantani
 7     III|        kedves nagyságod – szólt közbe szárazon Maszlaczky.~ ~–
 8     III|      vagyunk már azon! – kiálta közbe Abellino, okosságot tettetve. –
 9       V|              Óh, kérem – vágott közbe Maszlaczky úr, ki roskadozni
10     VII|    hozzá nem nyúljatok! – szólt közbe a hajdú. – Ez törvényes
11       X|        Zoltán barátom! – kiálta közbe. Emánuel. – Te elhallgatod
12       X|        ki mer odamenni? – szólt közbe a septemvir.~ ~– Pedig a
13       X|        rosszul leszek! – kiálta közbe a septemvirné, s addig meg
14       X|              Az különös – szólt közbe Maszlaczky úr, ki szerette
15       X|          Nem érünk rá! – kiálta közbe Maszlaczky úr. – Majd visszajövet.~ ~„
16       X|      vesztegesd azt itt – szólt közbe a kávéházi bankadó. – Pénz
17     XVI|   macskai hunyászkodással szólt közbe:~ ~– Hat héttel előbbre
18   XVIII|       Ekkor Dabroni maga lépett közbe türelmetlenül:~ ~– Uram,
19   XVIII| Történjék, ami akar! – kiáltott közbe dacosan Tarnaváry.~ ~– Akik
20     XXV|       instálom alássan – vágott közbe türelmetlenül Maszlaczky –,