Rész

 1       V|      barátságunk volt-e valaha egy keserű óra által megszakítva?~ ~–
 2       V|           úr kedveért mindazokat a keserű órákat elfelejteni, miket
 3    VIII| Hallgatózni kezdett… Valóban, ezek keserű, keserű férfizokogás hangjai.
 4    VIII|     kezdett… Valóban, ezek keserű, keserű férfizokogás hangjai. Ott
 5       X|            ifjú szavait a leányka, keserű mosollyal. – Hát miért nem
 6      XI|           ajkaik szokatlanok még a keserű „isten fizesse meg” kimondásához.~ ~
 7      XI|             mindenki siratja ezt a keserű bánatot. Nincs többé hol
 8     XIV|            elleneinek, mintha az ő keserű szívéből olvasta volna azokat.
 9      XV|      minden áron, minden áron! Oly keserű vagyok, csak most kezdem
10    XVII|           három ember élete holtig keserű legyen miatta; hogy nem
11    XVII|         széjjel egyes darabjait.~ ~Keserű volt rágondolni, végigkövetni
12   XVIII|           pecsenyék, sem édes, sem keserű tészták nem egzisztálnak
13   XVIII| Természetesen a befőzött tea olyan keserű volt, hogy ha valakinek
14   XVIII|        indulatból a másikba; mikor keserű kezd lenni, azt hinnéd,
15   XVIII|   reménnyel egymást biztatni, az a keserű gondolat támadt: „Hátha
16   XXIII|               Milyen nehéz, milyen keserű bűnhődés!~ ~Hová lettek
17   XXIII|             A gyermek rátekinte, s keserű, hideg bánattal mondá:~ ~–
18   XXIII|          mindennapos küzdelmein, a keserű elváláson, s az üldöző titok
19    XXIV|           a visszaemlékezés, bárha keserű is, s őket a bezárt sír
20    XXIV|    ismeretes; csak ő sirathatta őt keserű szánalommal szívében, de