Rész

 1      II|         után jár.~ ~A főispán egy ideig gondolkozni látszott, hogy
 2     III| dialektikájával önmagában.~ ~– Ez ideig csak igen általános pontok
 3     III|         nagyságos úr, ami mind ez ideig gátolta előrehaladásunkat,
 4     III|          azon terheknek, miket ez ideig mások szoktak viselni, hogy
 5     III|     Abellino bámulva állt ott egy ideig, nem tudva, hogy mit cselekedjék.
 6       V|   növendékleánynak egész addig az ideig, amíg annak alkalma el nem
 7      VI|          különösség titkát még ez ideig nem sikerült felfedezni.
 8    VIII|             Zoltán csak várta egy ideig, ha fog-e még hozzá valamit
 9       X|   gazdagság fejlődött ki az annyi ideig elhagyott parton, s megszaporodott
10     XII|        amely gyöngéd figyelmet ez ideig éreztetett vele, azt legyen
11     XII|           a mennyországba.’~ ~(Ez ideig meglehetős kemény prédikáció.
12     XIV|           kolostorban neveltek ez ideig.~ ~– Szenczyék? – találgatá
13     XIV|          hogy amilyen véghetetlen ideig kell még élni, amíg mindketten
14     XIV| bankócédulában – szabódék még egy ideig Bogozy, de miután látta,
15     XVI|       fárasztom magamat. Elég sok ideig voltam ennek az ügynek bolondja.
16   XVIII| jövendőbeli építkezés végett; egy ideig csak arra használták a téglahalmazokat
17    XXII|            és milyen szomorú! Egy ideig ott állt az ágyam lábánál,
18    XXIV|           sem szólt hozzá mind ez ideig, s iparkodott nem nézni
19     XXV|            Mikor az ember hosszas ideig távol van valami helytől,
20     XXV|           menjen utána, ki még ez ideig sálját sem merte levetni