Rész

 1      II|       hajlékony. Arca hosszúkás, halavány, a titoktartás és érzékenység
 2     VII|       mely alatt ültek, egy szép halavány jávor volt, oly magas, oly
 3     VII|        baja.~ ~Ah, menjetek azon halavány levelű fa alól, gyermekek;
 4    VIII|   keresztülvergődtetni.~ ~Zoltán halavány lett, mint a fal. Valamit
 5      IX|       gyermek nem volt még ilyen halavány soha…~ ~ ~ ~Rudolf előre
 6      IX|     legény, ki most éppen nagyon halavány volt, s középen volt elválasztva
 7     XIV|           Háttal a színpadnak és halavány arcát feléje fordítva, Vilma.
 8     XIV|       bemázolt vonások. Hát az a halavány nő, kinek szelíd, komolybús
 9     XIV|         mosni atyjának, anyjának halavány vonásiról azt a szennyet,
10      XV|  szenvedésért! – sóhajta Zoltán, halavány arcát megtörülve kendőjével.~ ~–
11   XVIII|   fensőbbségével, ki valóban oly halavány volt már, amilyenné a színpadok
12   XVIII|       gyöngéden megcsókolva neje halavány homlokát –, mondjam-e azt,
13   XVIII|         leányára tekint: „Milyen halavány ez a gyermek!”?~ ~Nem jár-e
14   XVIII|   figyelemmel vizsgálta gyermeke halavány arcát, mely e diadalban
15      XX| megsimogatja szép fejét: „Milyen halavány vagy, édes szép gyermekem!”.~ ~
16      XX|   kisasszony, az ő arca is olyan halavány lesz, mint azé a másiké
17     XXI| homályosulnak el, az ő arca lesz halavány.~ ~Egyszerre lecsúszik mind
18    XXII|          mellettem lakik; milyen halavány volt, és milyen szomorú!
19    XXII|  kérdeztétek, miért vagyok olyan halavány? Elkezdtétek őt üldözni,
20   XXIII|      tégedet lát megölve, és egy halavány asszonyról ábrándozik, aki