Rész

 1     III|    napokon át bezárta szobáját férje előtt. Ez fontos körülmény.
 2     III|         mit a halál révén levő férje meg is erősített; a gróf
 3       V|     éltes főrangú úr vette el. Férje már túl volt azon a koron,
 4       V|   Eveline igent mondott. Pedig férje gazdagabb sem volt, mint
 5       V| szerelmes embert agyonbeszélni férje erényeivel. Azt mindenki
 6       V|    jégtől.~ ~Az utolsó években férje folytonosan beteg volt.
 7       V|     hogy ez nem szeretet, amit férje iránt érez, hanem becsülés,
 8       V|  boldogsága tökéletes. Második férje sokkal eszesebb és nagyobb
 9       V|    csak annyit tud, érez, hogy férje őt lelke jobb felének tartja,
10       V|         a nőt szülői, nevelői, férje. És ez így van helyesen,
11      IX|       őt; búsan akasztá karját férje karjába.~ ~– Mégis el kellett
12      IX|    törődött gyermekeivel, mint férje: sokkal szebb és sokkal
13       X|           A septemvirné súgott férje fülébe, hihetőleg olyasmit,
14       X|    minden ízeiben remegve bújt férje keblére, aki éppen úgy reszketett,
15   XVIII|     Eveline, a fatális levelet férje kezébe adva.~ ~Kőcserepy
16   XVIII|  tanácsosnő szerette volna, ha férje azzal vigasztalandá, miszerint
17   XVIII|  Eveline őszinte bámulója volt férje érdemeinek, s magában tökéletesen
18     XIX|   nézve a legsúlyosabb csapás. Férje meggyaláztatásán elájult
19     XXI|    Flóra, gyöngéden odasimulva férje átölelt karjához –, mikor
20    XXII|       nyugodt és csillapult.~ ~Férje megszólítá, mire föltekintett,