Rész

 1     III|            rémséges bűnöket, mik az emberi szívek fenekére voltak elásva,
 2       V|          előtt nem maradt rejtve az emberi szív legtitkosabb gondolata.
 3    VIII|         végsóhaja után semmi, semmi emberi hang nem hallatszott; aki
 4       X| rémjelenetet nem eleveníté egyetlen emberi hang sem. A ház lakói vagy
 5       X|           sötétben valami nyugtalan emberi hang szólna hozzá, rémesen,
 6       X|       ösztön dolgozott benne, midőn emberi neszt hallva, kinyújtá kezét
 7       X|           pedig, mintha ez egyetlen emberi lökés ingatta volna meg,
 8       X|             annyiszor megrendült az emberi akarat, volna ereje visszaparancsolni
 9       X|           jutott: mérlegre vetni az emberi fájdalmakat, ítéletet tartani
10     XII|           fényűzésök fosztja meg az emberi tökélyt, a nemzeti emelkedés
11    XIII|         orvosok jogai nem alapulnak emberi, hanem isteni törvényeken;
12     XIV|           vagy ne; az nehezen volna emberi feladat.~ ~Dehogy gondolt
13     XIV|             az, mely megmozdítja az emberi szíveket, hogy azt mondja
14      XV|       támadt, hanem hiszen az önzés emberi dolog, ugyebár?~ ~Kovács
15     XVI|         angyaloknak való időtöltés, emberi türelem régen sorsára bízná
16     XVI|           velök többet.~ ~Ilyen nem emberi idegeknek való feladathoz
17   XVIII|              hogy itt még csupán az emberi szenvedélyek szerepeltek,
18     XXI|         szivarcsutakkal, akit semmi emberi érzéshez hasonló nem háborgatott
19     XXV|        magát mártani, soha ebben az emberi életben abból többet ki
20     XXV|            kevés öltönnyel ellátott emberi alak.~ ~Maszlaczky úr azt