Rész

 1     VII|   Zoltán lovára veté magát, s eltávozott.~ ~Oly lassan lépett vele
 2      IX|    Flóra szomorúan tekinte az eltávozott fiú után, most érzé csak,
 3      IX| mondott, s megcsókolva nejét, eltávozott írószobájába.~ ~Flóra kezén
 4       X|    hogy hol járt!~ ~A jurátus eltávozott, s utána egy köpcös, köpönyeges
 5       X| Kovács is felölté zekéjét, és eltávozott.~ ~Tarnóczay tens úr utánakiálta:~ ~–
 6       X|     hangja. A házból mindenki eltávozott már, akár meg lehetett volna
 7     XIV|  fogok vele beszélni.~ ~Azzal eltávozott, és Kovács három hétig hírét
 8     XIV|      Szegény fiú, te!~ ~Azzal eltávozott hazulról, a cselédek egymás
 9     XIV|        hogy már nagyon messze eltávozott a várostól.~ ~Ott megfordult,
10     XVI|    azzal vette a kalapját, és eltávozott.~ ~Abellinót annyiba sem
11    XVII|   Isten minél elébb!~ ~Zoltán eltávozott Kárpátfalváról, anélkül,
12   XVIII|  igenlé a kérdést. A tanácsos eltávozott.~ ~A tanácsosnő pedig sírt
13   XVIII|       már Vilma kisasszony is eltávozott a teremből, s nem volt ott
14      XX|   amerre mondják, hogy leánya eltávozott.~ ~Az útfélen ott találják
15     XXI|      azzal meghajtá magát, és eltávozott.~ ~A felszólító ifjú hevesen
16     XXI|        hogy társuk véletlenül eltávozott.~ ~Mily hahota támadt belőle.~ ~„
17     XXI|   segédeimmel.~ ~Rudolf azzal eltávozott, a többit társaira bízva,
18    XXII|   felsóhajtott, s midőn atyja eltávozott tőle, halkan susogá magában:~ ~–
19    XXIV|     nézve többé, oly hirtelen eltávozott a folyosón, hogy midőn az
20    XXIV|  milyen boldogok voltak ők az eltávozott, a megsiratott gazda alatt.~ ~