Rész

 1     VII|         a másik kapun. Amint az ajtó elé ért, kiugrott kocsijából,
 2    VIII|              VIII. A befalazott ajtó~ ~Rudolf egész éjjel nem
 3    VIII|           Rudolf háttal állt az ajtó felé valami iratokat pecsételve.
 4    VIII|      percig ott mélázott még az ajtó előtt, midőn egyszerre valami
 5    VIII|       lépéseik, s midőn az első ajtó előtt megállottak, mindkettő
 6    VIII|       volna rá: „Szabad!”…~ ~Az ajtó perc múlva síró nyikorgással
 7       X|  Igyatok, urak, be van zárva az ajtó! – kiálta a háziúr, kinek
 8       X|  Kőcserepy hörgő hangon, míg az ajtó kilincsét el nem bocsátá
 9       X|  egyszerre az étteremhez vezető ajtó felől lépteket hallottak
10       X|        recsegése hallatszék, az ajtó mindig jobban feszült, s
11     XVI|     búcsúvétel közben, s már az ajtó kilincsét tartá kezében,
12     XVI|   feltalálta magát. Ott künn az ajtó előtt ácsorgott William,
13   XVIII|        Rudolfot, s előretört az ajtó felé. Az ajtó mellett állt
14   XVIII|      előretört az ajtó felé. Az ajtó mellett állt Misztizláv
15   XVIII|          hogy befeszítsék.~ ~Az ajtó egyszerre felnyílt, s a
16     XXI|         neki, s markába tört az ajtó kilincse, midőn azt kinyitotta.~ ~
17    XXII| gyermekem.~ ~– Óh, van. Itt egy ajtó van az ágyam lábánál; tudom,
18    XXII|         éjfélkor megnyílt az az ajtó ágyam mellett, s kijött
19   XXIII|   világítá; a háttér, honnan az ajtó nyílt, egészen sötét volt.~ ~
20   XXIII|            Ekkor ismét nyílt az ajtó, s a háttér sötétéből lassan