Rész

 1       I|        és szekerce dolgozott a világot ábrázoló deszkákon, a fúró-faragó
 2      II| tanácsos úr az egész pesti úri világot meghívta kertjébe vidám
 3       V| gyertyát letevé a földre, hogy világot ne vessen annak lehunyt
 4    VIII|        zúgni érzé maga körül a világot. Tán nem jól értette, amit
 5    VIII|        jön: elhagyni egy egész világot, melyben szerettetik, s
 6    VIII|   jobban szeret, mint az egész világot, kihez minden napnak egy-egy
 7       X| teremteni, aki sohasem látta a világot, s iparkodik azt maga elé
 8       X|       emberek szavaiból, eget, világot, élő állatokkal, beszélő,
 9       X|     szabadíthatja meg az egész világot. Óh, mint szeretné, ha azon
10       X|       siratták az elenyészendő világot, melyre elbocsátá a haragvó
11    XIII|        elvitte régi helyéről a világot itt Magyarországon.~ ~Legkisebb
12    XIII|      szeretném keresztülélni a világot, de izmos, délceg fogok
13     XVI|       és ajánlanának egy egész világot… Én szegény ember vagyok,
14   XVIII|       onnan fumigálta az egész világot.~ ~Egyszer nagy csörtetés
15     XXI|        azután veheti nyakába a világot.~ ~Miklóssal kardban egyeztek
16    XXII|      tört hangon rebegé:~ ~– A világot magát odaadnám érte.~ ~Erről
17   XXIII|       mind, mind az egész szép világot! Milyen gazdagok lesztek
18    XXIV|     egy szobában nem gyújtanak világot. Egy ágyat nem bontanak
19  Vegszo|  éveire, milyen elvesztett egy világot látna azokban a legtisztább,