Rész

 1      II|      szokás.~ ~A báró észrevette a tanácsosnő arcán azon gyöngédséget,
 2      II|           parancsolnak rokonaik. A tanácsosnő arcára komolyságot erőtetett
 3       V|         hozzá soha nem hatottak. A tanácsosnő egész éjjelen át sírt és
 4       V| önelégülten tanulmányozhatja.~ ~A. tanácsosnő magával szembe ülteté Maszlaczkyt,
 5       V|            szólt malasztteljesen a tanácsosnő, ki a mondott magasztalásokat
 6       V|          szólt jóindulatú hangon a tanácsosnő –, de önök helyökbe várják
 7       V|        adta elő a fiskális, hogy a tanácsosnő szinte zavarodottan tekinte
 8       V|          vissza sem jön többé.~ ~A tanácsosnő bámulva nézett utána. Éles
 9       X|  tanácsosék háza ahelyen állott. A tanácsosnő egyet sikoltott: „Vilma!”,
10   XVIII|          elkészült az ebéd is.~ ~A tanácsosnő filozófhoz nem illő buzgalommal
11   XVIII|          ebéd elég ízletes volt, a tanácsosnő maga is megjelent az asztalnál,
12   XVIII|       késedelem nélkül a nagyságos tanácsosnő asszonysághoz, s kézbesítse
13   XVIII|         neve.~ ~Ez jókor jött.~ ~A tanácsosnő szobájába ment vele, hogy
14   XVIII|    érdemlettem én ezt? Én? Én!~ ~A tanácsosnő szerette volna, ha férje
15   XVIII|           tanácsos eltávozott.~ ~A tanácsosnő pedig sírt haragjában és
16   XVIII|          az égzengést odakünn?~ ~A tanácsosnő kezét nyújtva harcba induló
17   XVIII|           megszégyenülnének?”.~ ~A tanácsosnő figyelemmel vizsgálta gyermeke
18   XVIII|            nézték az ablakokból, a tanácsosnő elájult, a főispánné rosszul
19    XXII|   tudósítani kelle Eveline-t is. A tanácsosnő a legiszonyúbb kínokat állta