Rész

 1       I|            lustaság, a részvétlenség szeret mindig pesszimista lenni,
 2      II|              ideálja, s akit annyira szeret, bámul, imád, hogy már hatéves
 3     III|            ki halomra öl, akiket nem szeret, én pedig úgy cselekszem,
 4     III|     legnagyobb áldozatra azért, akit szeret, és szeretni tud egész lelkével.
 5       V|    csalatkozik, és mégis hisz, mégis szeret; és ez a szenvedés, csalódás,
 6    VIII|           szép tüneményt, kit jobban szeret, mint az egész világot,
 7       X|              életét, azért, akit nem szeret, még csak kisujját sem képes
 8       X|               hogy engemet senki sem szeret.~ ~– Hát én? – kérdé a gyermek
 9    XIII|              ér egy fapénzt, aki nem szeret semmit, és akit nem szeret
10    XIII|           szeret semmit, és akit nem szeret senki. Ez nagyságod magánindulatát
11     XIV|          akit ön éppen oly mértékben szeret, mint amelyben én becsülök,
12   XVIII| megsirathatjuk titokban.~ ~– Hát nem szeret ő minket? Ha nem szeret,
13   XVIII|              szeret ő minket? Ha nem szeret, miért jött oda, minket
14   XVIII|  következteté: „Ez a gyermek valakit szeret”. Nagy gyanúja volt, hogy
15     XXI|              elhiszi azokról, akiket szeret.~ ~Szegény asszony! És amidőn
16     XXI|        veszélyben voltak azok, kiket szeret, oly nyugodtan, oly aggodalomtalan
17   XXIII|             ezt a gyűrűt annak, akit szeret: hűséges lesz hozzá az a
18    XXIV|          mondja ő –, hogy Vilma jobb szeret atyjával utazni, mint énvelem.~ ~
19  Vegszo|            reá gondolni; tudod, hogy szeret, hogy téged szeretve hal