Rész

 1      II|     ilyen poéta ember nekiindul, se kérd, se hall, keresztül-kasul
 2      II|        ember nekiindul, se kérd, se hall, keresztül-kasul járja
 3      II|         hová nézzen, ahol senkit se lásson.~ ~Zoltán egyszerre
 4     III|       megtörténni. Azért semmire se felelje azt kedves nagyságod: „
 5     VII|         meg. Bele ne nézz! Senki se nézzen bele! Ki is tudna
 6      IX|         főispán lett belőlem! Ők se legyenek különbek az atyjoknál.”~ ~
 7       X|         a többi közé.~ ~– No, te se mondd többet, hogy nem láttad
 8       X|        Ne félj, leánykám, semmit se félj – biztatá a gyermeket,
 9     XIV|      ezen levélbe írva, akár fel se törte volna.~ ~„Kedves Zoltán,
10     XIV|          hogy még csak a papiros se hasonlítson ahhoz, ami az
11      XV|     elveszne az, hogy soha nyoma se maradna.~ ~– Tudom, hogy
12      XV|   pitvarnoknak, hogy délig senki se háborgassa Zoltánt, mert
13    XVII|      neki az ügyvéd, hogy senkit se bocsásson be többé, s azzal
14   XVIII|     diákul a kalapácsot), senkit se hozzon zavarba az igen tisztelt
15   XVIII|      hogy kettőjökön kívül senki se hallja, amit előad. Tarnaváry
16   XVIII| kokánfalvi nemesembert még a pap se leckézzen meg a templomon
17     XXV|      innensőn ugyan bizony senki se áhítozzék utána.~ ~Soha
18     XXV|     ezzel a bajával, hogy szavát se hallják, mert ha még egyszer
19  Vegszo|       nincs a földön, akit senki se szeressen. A sorsszeszély