Rész

 1      II|         hieroglif, csak az tudja olvasni, aki már beletanult, igen
 2      II|  tanuljon írni, tanuljanak mások olvasni; viseletében sem igen szokott
 3      II|           kinek arcáról lehetett olvasni, hogy Rudolfot maga iránt
 4     III|          hátulról is lehet előre olvasni; hanem én ügyvéd vagyok,
 5     III|      köszönöm. Ha regényt akarok olvasni, megyek a kölcsönző könyvtárba.~ ~
 6     VII|       Szentirmay átvette azt, és olvasni kezdé. Ha valaki figyelmezett
 7     VII|      pedig csak nyomtatást tudok olvasni.~ ~Azzal Rudolf összehajtá
 8    VIII|      melyben azt senki sem fogja olvasni.~ ~De ama balvégzetteljes
 9       X|        tud beszélni, ha van, aki olvasni tud róla! Az elmondja, hogy
10       X|        különös mintákat kötni és olvasni a könyvre tett ujjai hegyével,
11       X| legsűrűbb nyomtatást is el bírta olvasni túlérzékeny ujjaival.~ ~
12     XIV|        az írásban, el akarom azt olvasni, és ha az ördög lakik is
13     XIV|       ember legyen, aki el tudja olvasni.~ ~– Én olyan gondatlan
14     XIV|           Ah, milyen jó volt ezt olvasni!~ ~És midőn az ő anyjáról
15     XIV|           Ah, milyen jó volt azt olvasni, milyen jó volt fölötte
16   XVIII|    hagyni, s csak a páratlanokat olvasni, mint II. Jakab leveleit,
17   XVIII|          jelenteni?~ ~– Tetszett olvasni? Mi ez, kedves barátom?
18   XVIII| összehajtott papirosból látszott olvasni nagy figyelmesen. Akkor
19    XXIV|     esztétikai munkája, ezt kell olvasni Vilmának, ez éppen neki