Rész

 1      II|      fogadá a gyermeket, s nagy, okos szemeivel figyelmesen tekinte
 2      II| lehordatástól, csak oly bátor és okos képe ne volna, s lehetne
 3     III|           Nem disputál, nem akar okos lenni, a kíváncsiság nem
 4     III|   dicséri, mert hisz azt, hogy ő okos ember, éppen oly megszokott
 5      VI|        sovány esztendő meséjének okos követése; csodálatra méltó,
 6       X|          lovam, hű állatom.~ ~Az okos állat, mintha értené, amit
 7       X|         vízből, s félig elborult okos szemeivel feltekinte gazdájára,
 8     XII| cselekszik? Ahelyett, hogy az én okos tanácsaimat fogadta volna,
 9     XII|      neveltünk téged becsületes, okos embernek, hogy a cethallal
10    XIII|          s amint a nap odatűzik, okos embernek meg kell vakulni
11      XV|         megtudni – monda Kovács, okos szemeit az ifjú arcára szegezve –,
12     XVI| keresztül. Arra mindkettő nagyon okos ember volt. Ügyvédek és
13   XVIII|         úr azt hivé, hogy valami okos dolgot cselekedett, amidőn
14   XVIII|   Szentirmay Flóra lábaihoz. Egy okos szót nem tud mondani. Hogyan
15   XVIII|    embernek szabad beleszólni az okos urak tanácskozásába. Ez
16     XXI|       boldog, mint nemes, és oly okos, mint szép, akinek olyan
17    XXII|    levegő, amelyről tudja minden okos ember, hogy az nem egyéb,
18    XXII|          Ez világos dolog minden okos ember előtt, és mégis a
19     XXV|        minden tekintetben nagyon okos és értelmes, hanem néha-néha